Csak nekem uncsi a november 1?

"hogy majd kijárjanak oda egyesek drámázni."

Ezzel elveszed tőlük a megemlékezés lehetőségét...

én meg azt unom DE NAGYON, hogy az emberek még mindig nem tudják hogy NEM november 1. a halottak napja, hanem november 2!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

November 1. Mindenszentek ünnepe, régi szoc beidegződés, hogy ezt tekintjük halottak napjának, csak mert ezen a napon látogatjuk meg a halottainkat a temetőben...

Kérdező, semmi közöd ahhoz, hogy mások mikor mit hogyan csinálnak, te is úgy éld az életed, ahogy akarod, olyan ünnepeket tartasz, amiket akarsz, a te döntésed, a te dolgod.

Ha valakinek közeli hozzátartozója halt meg, és esetleg nem egy közeli templom urnatemetőjébe hamvasztották, hanem egy temetőbe temették el, ahova esetleg nincs ideje bármikor kimenni, mert dolgozik, annak ez a nap jó alkalom, hiszen munkaszünetté tették, hogy ha esetleg máskor akár hétvégén is berángathatja a főnök vagy nyaraláson is hívhatja (nem ritka), de legalább ekkor legyen alkalma tiszteletét tenni elhunyt szerette sírjánál, és kicsit rendbeszedni.

Bevallom, én nem vagyok nagy temetőjáró, sőt, anyai nagyapám felőli dédszüleim sírján kívül egyik elhunyt rokonom sírját se tudom, hol van (őket is csak családfa kutatás miatt tudom), de ha valakinek ez fontos, és tényleg nincs máskor alkalma, hadd gyászoljon vagy emlékezzen úgy, ahogy akar.

Nem mondanám uncsinak, de én se nagyon foglalkozok vele.

Régebben hasonlóan álltam hozzá, mint Te, kérdező.

Ma már nem mondom, hogy nagyzolás, mert sokakat ismerek, akiknek meghalt valakijük, és kimennek és megemlékeznek. Mert ilyenkor van itt az ideje. Haldoklik a természet is, reális dolog ilyenkor gondolni eltávozott ismerőseinkre. Aki csak azért megy, mert belé nevelték hogy ilyenkor muszáj, hát szíve joga, de nem értek vele egyet. Viszont mondom, sokan tényleg emlékezni mennek - már csak így lehet "tanulni" valamit attól, aki meghalt.

12:28 - abban a tekintetben, hogy lépten-nyomon árusok százaiba, ezreibe botlasz, akik a szeretet ünnepét kihasználva húzzák le az embert, igen. Hogy százezernyi fenyőfát vesznek meg és dobnak az emberek szemétre, igen. Hogy művigyort, kedvességet, önzetlenséget, szeretetet színlelnek, igen. Tisztelet a kivételnek persze. Sajnálom, de én nem a naptár szerint élek. Nem az óra szerint eszem és nem mások által meghatározott értékrendet követek. Én, én vagyok, a teljes magam valójában, a hibáimmal és az erényeimmel együtt. Az év minden napján képes vagyok szeretni és/vagy megemlékezni a halottaimról és önzetlenül megajándékozni bárkit, ha úgy szeretném.

Sajnálom, ha haszontalannak gondoljátok az ilyen hozzáállást (választ).

Mindenszentek és halottak napján mikor ott állok az elhunyt szeretteim, ismerőseim sírjánál,mindig jobban megérint az alkalom hangulata.Nem feltétlenül szomorú,hanem inkább keserédes érzés.Az ember manapság nagy rohanásban van,még a "hétköznapi" temetőjárás is meg van kicsit sürgetve!

Ilyenkor néhány pillanattal többet szánhatunk az emlékekre,a jó kívánságokra(ki tudja mi van odaát?),tiszteletadásra.Elidőzhetünk azon a helyen ,amelyről talán csak ezeken a napokon gondoljuk hogy szép.A sok gyertya és mécses halvány fénye talán megerősíti annak a kívánságnak a valódiságát,hogy ne felejtsük el halottaink, mígcsak mi is élünk!

Nem hiszem hogy ez unalmas,hisz ezek az átérzett pillanatok is tovareppennek,az embernek sok a dolga manapság!

Képmutatásnak meg nem hívnám,ha meglátogatok egy nyughelyet,amely azé az emberé akivel valaha jóban voltam!