Létezik ma még Becsületkassza?

Biztosan :) valahol :)

Én tíz éve éltem Németországban , a mosdókban becsület kassza volt. ( korai tapasztalat, mikor csak oda úton voltam ) És senki sem emelt el egy centet sem, nekem ez meglepő volt, egy magyar simán elvitte volna . Szinte én is gondolkodtam, hogy a holnapi reggelim meglesz ebből, végül gondoltam egyet, és nem vittem el semmit, sőt, hagytam ott. Akkor csapott belém, hogy ezt otthon meg se lehetne lépni. És mekkora seggfej lennek elvinni . Onnantól at fogalmazódott bennem valami. És tényleg, ott senki se lop, stb. Simán hozza lehet szokni.. de itt, egy kétszázas se bírja egy percig . Mindenkinek kell és el is veszi, nem véletlen ritka. Néha látok állatkertben stb. De ritka. Remelem senki se használja ki ezeket .

Japánban sok helyen van.

Aztán néha bemondják a hírekben, hogy már megint valaki fizetés nélkül vitt el valamit. :D

Annó régen volt egy nagyobb Buddhista összejövetel Becskén, ott találkoztam hasonlóval gyerekként.

Volt egy kis büfé rész üdítőkkel, a pultra ki volt rakva egy nagyobb tálka az aprónak. Semmi sem volt felcimkézve hogy mennyibe kerül, mindenki annyit rakott oda ami neki megengedhető volt az anyagi hátterétől függően. Valaki többet, valaki kevesebbet. Elég érdekes látvány volt, mit ne mondjak:)

De valahogy mindenki betartotta a szabályokat, nem volt példa lopásra így sem. Roskadásig volt a tálka, de senkinek sem jutott eszébe pénzt elemelni róla, vagy odadobni egy tíz forintost egy kóláért.

Elég szürreális volt egyébként az egész, volt egy hely ahol telefonokat lehetett tölteni. Mindenki nyugodtan otthagyhatta a telefonját, töltőjét sose vitték el. A zuhanyzók meg tele voltak szépségápolási cuccokkal, sokan otthagyták mert tudták hogy nem fog eltűnni másnapra se.

Magyarország másik részein ilyet csinálnának az emberek fél nap alatt eltűnne minden :)

Ja, vége van már a szocializmusnak...

Gyerekkoromban ('70-es, '80-as években) a boltokba hajnalban hozták a mindenféle pékárut, tejüzemi cuccokat, hogy nyitásra mindenhol ott legyen. A kiszállítók rekeszekben mindent leraktak a boltok ajtaja elé, falun és városon egyaránt, az elszámoló jegyzékekkel. És az árut nem lopták el... Még a cigányok se, mert ha lenyúltak valamit (az egészet nem merték), akkor is jó eséllyel meglátta valaki, felháborodásában elmondta a boltosnak, az a rendőrnek, az meg kiment, és tizenöt jegyzőkönyv felvétele helyett gumibottal jól elverte a tolvajt, aki ezek után már jobban meggondolta, megéri-e lopni. Olyan volt, hogy aki dolgozni ment még nyitás előtt, az elvett valamit, de tudta az árát (nem változott naponta), és odatette az adott összeget. És a pénz se tűnt el... A szocializmus szidalmazásán felnőtt fiatalok el se tudnak már képzelni ilyet. Én a magam részéről már legalább 20 éve nem láttam becsületkasszát. Utoljára talán nyilvános wc-ben.

Ez a dolog a rendszerváltás idején szűnt meg, elkezdtek lopkodni az emberek. Egy idő után már nem csak két kiflit meg egy fél tejet vittek el, hanem mindenestől az egészet, hallottam olyat, hogy valaki árulta a sajtokat.

Meg volt még egy érdekes dolog, a Keletiben láttam sokszor. Délután a munkások mentek hazafelé, és előtte még beugrottak piálni valahová. Egy embert mindig kijelöltek, aki előrement, megvette mindenkinek a jegyet, és a bent álló vonaton végigrakta a jegyeket annyi ülésre, ahány fős a társaság volt, akár 2-3 fülkében is. Ezek az ülések foglaltak voltak, nem ült oda senki, és nem vitték el a jegyeket. (Igaz, a foglaló ember ott ült az egyik fülkében, és figyelt is valamennyire, de gyakran csak újságot olvasott.) Nem is hőbörgött miatta senki, mert a rendszer neki is ugyanúgy a rendelkezésére állt, legközelebb ő foglalta le a helyet, ha előbb ért ki. Gyerekként engem is hagytak ott helyfoglalónak a szüleim, ha elmentek vizet hozni, vagy kaját venni.