"A bújj bújj zöld ág, zöld levelecske. " dal mit jelent?

Igen, az. Főleg , ha egy kicsit továbbgondolod : "nyitva van az aranykapu...". Eleink -meg lássuk be, mi magunk is-

gyakran fejezték ki magukat virágnyelven. Ha jobban érdekel a téma, akkor ajánlom Vargyas Lajos munkásságát, ő néprajz prof volt? a PTE-n, ez az egyik kutatási területe.

a gyermek és a népdalok nem kis része bír szexuális jelzéssel.

gyakran előfordul a "hal", vagy a "folyó" is valamilyen formában - nos, bármennyire is meglepő - ezek is szexuális jelentésűek.

de továbbmegyek:

a népművészeti tárgyak díszítésében sem ritka a szexuális jellegű motívum, pl. tulipános díszítés.

szóval azok az "öregek" nem is voltak annyira prűdek :)

Az, hogy mit jelentett és ma mit jelent, az két külön dolog.

A népdalokat mi örökítjük tovább, azonban egyre több a funkcióváltás. (Pl. már nincs meg az azonnali kontroll, már nem változnak, hiszen ezeknek a lehetősége nincs meg. Ma már nem jönnek össze az asszonyok "csak úgy" dalolni, egy-egy fellépésnek a közönség szórakoztatása a cél, nem pedig a közös együttzenélés. Persze kivételek mindig vannak.)

A bújj, bújj zöld ág... kezdetű népdalunk ma már gyerekdal. Persze eredeti funkciójában ez egy erősen túlfűtött, szexuális aktust bemutató mű volt. Csak közben átértékelődött. Ma már az a "huncutság" csak a "régi emlékekben" van jelen, hiszen egy óvodás szájából nem úgy hangzik, mint az éppen eljegyzett leány szájából. Azonban utóbbiak - még hagyományőrző jelleggel sem - éneklik már, mert ez egy "dedós dallam". Holott ez cseppet sem így van, de az eredeti hagyományát már nem ápolják.

(De lehet példaként hozni a párosító dalok varázsló-jellegét is, hiszen ma már a népdalban Garzó Pista és Virág Erzsi állandóan házasuló személy lett. Holott eredeti funkciójában varázsló-jellege volt a párosító daloknak, és bizony aktualizálták a sorokat benne! De ma már az ettem szőlőt most érik kezdetű népdalunkban Virág Erzsit és Garzó Pistát emlegetjük. Persze tény, hogy furcsán hangzana ez Eszmeralda, Vanessa és hasonló hangzatos nevekkel, azonban funkcióőrzés szempontjából "fontos" lenne.)

A népdalaink nagyon érdekes kategória. Pl. a bennük megjelenő színek jellemzői is elég érdekesek. Vannak olyan "víg nóták", amelyek valós tartalmában erősen gúnyos töltetűek, csúfolódók. Azonban ezt ma meghallva a "mai fül" nem fogja fel.

Mert bizony ha a sárga kerítés mellett áll az az asszony, akkor az nem biztos, hogy jó fényt vet rá. Csak ma már nem tudjuk, hogy ez mit is jelent...