Miért voltak a régi paraszti közösségeknek ilyen szigorú szabályai?

pl. A lánytól elvárták a szemérmességet, a tökéletes alkalomhoz illő öltözködést, a kézügyességet, szorgalmat. Ha nem felelt meg az elvárásoknak pártában maradt. Aki pártában maradt, azt nyilvánosan megalázták. Az ilyen nyilvános megalázások gyakoriak voltak bármilyen etikai szabály megsértésekor. A gyásznak és újraházasodásnak is megvoltak az etikai szabályai. Ha valaki úgy döntött nem házasodik újra, azt képesek voltak akár az őrületbe is kergetni, állandó pletyka tárgyává vált és a közösség kivetette magából, elutasította őt, kénytelen volt magának megteremteni a megélhetési forrásait. Az egyedül élő öregasszonyokra még ránézni sem volt szabad, mert az "szemmel veri a csecsemőket", ilyen szintű "kiközösítés" áldozataivá válhattak az etikai szabályokat megszegők. A fiúk, férfiak nem mutathatták ki az érzéseiket, különben "kicsi lyánynak" csúfolták őket, megvesszőzéssel tanították rendre őket.

A paraszti közösségek tagjai állandóan egymást figyelték, aki megszegte az íratlan szabályokat, azt kivette magából a közösség és gyakorlatilag egyedül nem tudott funkcionálni, meghalt vagy beleőrült a folyamatos nyilvános megszégyenítésbe és kiközösítésbe.

Erre értem: hogy miért kellett ilyen szigorú szabályok, elvek szerint élni. Illetve etikából tanultuk, hogy minél szűkebb volt egy közösség, annál szigorúbbak voltak a szabályok és annál nagyobb volt a közösségi nyomás. De azt nem értem miért? Miért volt erre szükség, milyen célt szolgált? Ma jól elvannak úgy is nagy családok és kis közösségek, hogy toleránsak egymással szemben. :) Szóval ha valaki többet tud erről, akkor leírhatná vagy linkelhetne róla valami infót. Hogy miért volt jó a szigorú etikai szabályok szigorú betartatása.