Hogy lehet megemészteni a művészi kritizálásokat?
Miután kemény munka árán megtanultam portrét rajzolni azt kaptam, hogy az semmi, hogy képről tudok az az igazi ha élőben rajzolok. Honnan tudják, hogy nem tudnék lerajzolni bárkit aki elém ülne?
És az a legrosszabb, hogy olyan ember is mondta meg mutogatta a tesója rajzát akinek hát... Semennyire se hasonlitott az illetőre a rajza és nem is ismertem fel.
Azért ennél szerintem én jobban tudnék rajzolni sokkal ha azt kellene.
A legkellemetlenebb érzés, hogy nekik volt kiállitásuk úgy hogy nálam sokkal rosszabbul rajzoltak.
1. Kell egy stabil személyiség és életismeret ahhoz, hogy az információtartalmat (arányok, színek kompozíció stb) el tudd választani az ítélkezéstől (nem jó, túl piros, hanyag, értelen stb).
2. Információelméleti szempontból meg kell tanulni szűrni, csoportosítani, súlyozni az információkat. (Ért hozzá a kritikusom? Mi az érzelmi motivációja a véleményalkotáskor? Akarom követni a stílusát? stb)
3. Meg kell tanulnod azt, hogy hogyan válj te saját magad a legjobb kritikusoddá. Sok műelemzést kell elolvasnod hozzá, és bele kell nyugodnod, hogy sose leszel objektív magadhoz. Éles szemű az viszont lehetsz! Jogodban áll saját szempontrendszert alkotni a saját és mások műveinek megítéléséhez.
Kiállítani bárki kiállíthat. Kapásból 5 helyet tudok mondani, ahova bekopogtathatsz az alkotásaiddal és belátható időn belül a falra kerülnek a dolgaid.
Képről és egy előtted lévő ember lerajzolása teljesen más. Az agy más módon dolgozza fel a 2D másolást és a 3D ből 2D-t alkotást.
Sokan elbuknak ezen a ponton, kiknek nincs ez fejlesztve vagy nem tehetséges.
Ha alkotsz s ezt világ elé tárja az ember el kell fogadni:
Minden ember más, más a szépségérzetünk, ideálunk, stílusunk..stb.
Ez pedig nem csak művészetre igaz, hanem a mindennapokra, párválasztásra...stb is kiterjed.
Ha egyformák lennénk, katasztrófa lenne a világban, ha valaki picit is eljátszadozik a gondolattal.
Kiállításod rengeteg helyen lehet.
Nekem sokáig nem volt, de mégis a többszörösét kerestem meg alkotásaimmal, mint művészetis tanáraim, oszt.társaim.
Akinek tetszettek úgyis megvették, akiknek nem ott kikértem a véleményüket és építő kritikaként felhasználtam. Volt aki az átalakított termékemet megvette, valaki meg csak fikázott 😂
De nem hat meg, mert sikerem van a másik embereknél, kik által jó bevételre tettem s teszek szert.
Neked is nem besértődni kell meg depizni...brühühű
Hanem összekapni magad és fejlődni.
De a semmittudóknak elég annyit csinálnod:
Kezébe adod eszközöd s megkéred "tied a pálya, haver 😉"
"úgy okoskodj, ha te magad is meg tudod csinálni. "
Emberek rossz szokása olyan dolgokat megszólni, ami belőlük TELJESEN hiányzik.
S egyszerűbb leszólni, mint dícsérni vagy csak elismerni a másikat.
Szokj ezekhez hozzá.
+ mai világunkban egyre több a rossz indulatú s negatív ember is.
Mi a különbség pl ezen a téren az én felfogásom?
Ha látok bármi alkotást s ha nem is tetszik pl a színvilág, stílus vagy egyéb más, de akkor is szemügyre veszem a technikáját, anyag használatát, precizitását...stb
Elmondom, hogy nem a stílusom, de ügyes kivitelezés, megoldás.
Míg a buta s tudatlan oda áll és fujjog, fintorog, leszólja a másikat s semmit se értékel az adott dologban. Teljesen negatív s felületes.
De ugyanezt a hibát a kiírás alapján te magad is elkövetted, pedig neked alkotó szemmel értékelni kellene bizonyos szemszögekből.
A mentalitásodon, felfogásodon változtass s ez előny önmagaddal, másokkal szemben is.
"Azért ennél szerintem én jobban tudnék rajzolni sokkal ha azt kellene."
Hajrá! Senki nem fog vissza.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!