Az lesz kritikus, aki nem elég tehetséges, hogy mást csináljon?

Hát én nagyon kritikus vagyok és semmihez sem értek szóval...

De nem, az igazi kritikusok ha nem is zenélnek, írnak könyvet, vagy nem olyan jók a gyakorlati dolgokban, attól még nagyon is képben lehetnek szakmailag, elég nagy elméleti háttere van ennek a témakörnek, úgyhogy ez inkább csak vicc, még ha az a része igaz is, hogy mondjuk csinálni nem tudná, de érteni attól még érthet hozzá valaki.

Ez csak egy poénos megjegyzés. A kettő teljesen mást csinál, más készségek kellenek hozzá. A krtikusnak van műveltsége, a művésznek meg jó esetben tehetsége. A közös pont, hogy mindkettő szereti az adott művészetet.

Ezzel együtt persze még igaz a kijelentés, de nem csak ezen múlhat hanem pl az exhibicionizmuson is.

Nincs összefüggés. Mitől könnyű vagy nehéz, hogy sokan vagy csak kevesen tudják? Mikor, hol, mivel foglalkoznak többet. Része a munka, de nem ez fogja meghatározni a végeredmény értékét. A legtöbb ember hidat sem tudna építeni, de már ránézésre el tudja dönteni, hogy egyáltalán rá akar-e lépni az építményre, aztán mikor rajta van csak megérzi ha néhol meginog vagy beszakad egy-egy részen.

Nem vagyok kritikus, de magamból kiindulva, én csak azokban figyelek fel a hibákra, amik alapból tetszenek, vagyis érzem rajta a jó irányvonalat és szeretném ha afelé közeledne az egész. Vagyis szerintem egy igazi kritikus sem ártani akar a műnek vagy az alkotójának. Csak az alkotó belülről és mozgás közben látja ugyanazt, amit egy kritikus kívülről és egészében, jó esetben ez a kettő együtt egyaránt hasznára válhat a végeredménynek.