Milyen lett mint első komolyabb vers? Mit csiszoljak még?

Hát... kb. egy rímet se sikerült találjak, pedig kerestem.

Igazából a mai modern versekben már nem is "követelmény" a rím, de... ez itt nem olyan.

Szóval hát... érted, na.

Legközelebb jobban megy majd.

Ha nem, hát akkor máshoz van tehetséged.

Olvass sokat és írj sokat! Gyakorolj.

Ez egy fokkal jobb.

1. "Tudom rossz voltam"

Ehelyett találj valami mást.

2. "Ne rohanj el még."

Szerintem jobb lenne sokkal a "kérlek, ne rohanj el".

3. "Máshogy nem tenném"

Nagyon nem hangzik jól.

Írhatsz, viszont sok verset kell olvasni hozzá vagy sok sókincs kell és technika, amit irodalom órán is tanulhatsz hozzá.

Akkor jó egy vers, ha nyújt valami élményt az olvasónak.

Nem elég leírni, hogy mit érzel valami eröltetett rímekkel, és sablon szókinccsel. Senkit nem fog érdekelni!

Persze egyszerű szavakkal is lehet nagyszerű alkotni. Pl. József Attilától idézve:

"A köd, a csönd sosem ragyog.

Én már ködből, csöndből vagyok."

Ezt az idézetet tennéd ki inkább, ha szomorú vagy, vagy pedig azt hogy a dagi Bence szíve mostanra összetört, elmondaná néked, de pokolian fáj neki (vagy egy fokkal jobb, hogy pokoli a tűz).

Szóval a lényeg, hogy egy érzést, egy képet, egy történetet kell átadni úgy, hogy más a magáénak tudja érezni. Úgy kell a szavakat is használni, hogy jól hangzóak legyenek vagy egy extra jelentést még tartalmazzanak. Játszani kell a szavakkal, érzésekkel.

Vagy itt egy szintén jó vers nagy szavakkal:

Tóth Árpád - "LÁZ, DÜHÖK, KÍNOK..."

Láz, dühök, kínok, nyomoruság,

Genny, könny, vér, sebek,

Hörgések, öklök, ájult tusák,

Segítség! Segítsetek!

Gyáva a vágy, fut az öröm,

Keserű a csók, dermedt a kéj,

Szakíts, fog, tépj, köröm,

Üvölts, őrület, zokogj, szenvedély.

Füst, tűzvész, romok..."

Nem azt írta, hogy:

fáj az én szívem,

de vagyok,

elfutnék én, a füsttől nem megy nékem.

Azt ugye tudod, hogy nem bűn bővített mondatokat írni? :P

De tényleg, látom, hogy a kortárs költészet igen kedveli ezt a távirati stílust (amitől egyébként feláll a szőr a hátamon), de azért nem kell mindenben a trendet követni. Persze lehet jó egy rövid sorokból, rövid mondatokból álló vers is, de könyörgöm ne toljuk ezt túl.

Nyílvan... Értem, hogy így könnyebb verset írni, s hogy ezt demonstráljam írok is egyet ide:

A plafont bámulom.

A szobámban sötétség, unalom.

Verset írnék.

Neked.

Ha tudnám, hogy lehet.

De téged már nem érdekel.

A nap nélküled is felkel.

De nekem mi marad?

Emlék.

És vágy.

Mert most is veled lennék.

De ellöktél.

Nyár volt veled.

De itt a tél.

És nem lesz tavasz.

Miattad nem.

Hazug szavad sebet ejtett szivemen.

De se sajnáld.

Egy percig sem.

Nézz rám,

Szívem sebzett, de él.

Ne gyere vissza.

De emlékezzél.

Tessék, bármikor írok egy ilyen ratyi tucat-művet, és ír bárki, aki elolvasott egynél több kortárs költemémyt (+ismeri a magyar nyelvet)

Inkább próbálj meg valami eredetit alkotni.

És ne feledd. BŐVÍTETT MONDATOK!!!