Mitől komoly zene a komoly zene?

*komolyzene

A szó a múlt század első felében alakult ki, a könnyűzene fogalmának ellenpontozására.

A komolyzene mint szó nem túl igényes megfogalmazás. Helyesen klasszikus zenének nevezik.

A komolyzene művészi igényességű zene, amelynek megalkotásakor fontosak elméleti és formai szempontok (illetve ahogy első írta, a klasszikus zenei hagyományokon alapuló zene is idetartozhat).

Az oka a gyakori félreértésnek a besorolásokkal kapcsolatban, hogy elég tág az átmeneti szürkezóna és az alapvetően könnyűzenei darabok is lehetnek művészi igényességűek.

A kérdező kommentje:

Tehát ma már nem lehet komolyzenét készíteni?

Komolyzene-kedvelők ma is élnek szerte a világon milliószámra. Nyilván van közöttük is számtalan alkotó. Keress kortárs zeneművészeket! Bármely zeneiskolában találsz többet is.

Könnyűzene-igénylők milliárdszámra vannak, dömpingjük elnyomja az előbbieket, és még keveredés is van.

Üdvözlettel,

egy nálad alig értelmesebb kívülálló

Valahol a gyk-n írta valaki, hogy a könnyűzene szórakoztat, a komolyzene gondolkodtat.

Nem vagyok szakmabeli, de személy szerint nagyon találónak éreztem ezt a megkülönböztetést.

Amiben az is benne van, hogy nincs éles határ a kétféle zene között, ahogyan minden zenedarab tud valamennyire szórakoztatni és gondolkodtatni is, csak hol erre, hol arra billen a mérleg. És az is számít, ki, milyen körülmények közt hallgatja ugyanazt a zenét. Pl. volt, egy könnyűzenei melódiát nyugodt körülmények közt hallgatva egészen felemelt a szövege mondanivalója, azzal együtt már a zenéjét is sokkal nagyobb áhítattal tudtam befogadni, pedig addig csak a jó dallama miatt érdekelt. De van, hogy egy komolyzenei dallamot háttérben hallgatok, mert csak élvezni akarom a hangzását.

Előző hozzászólóban felmerült, hogy talán ma már nem is lehet új komolyzenei darabot szerezni - szerintem ez messze nem igaz. Akkor könnyűzenei darabot se lehetne újat szerezni, mert annak a népzenékben gyökerező alapja is valamennyire véges, zenekutatók által már többé-kevésbé felfedezett, dokumentált össztársadalmi kincs.

Az talán tény, hogy egy-egy szűkebb stíluson belül már nemigen lehet úgy újat alkotni, hogy az ne hasonlítson korábbi művekre (esetleg annyira, hogy még plágium is legyen...). De újabb stílusok bármikor létrejöhetnek egy-egy korszakalkotó zseni által. (Van egy olyan aforizma, hogy igazi "eredeti" zseni nincs is, csak vannak emberek, akik egymástól távolinak látszó előzményekből úgy tesznek meg új ötleteket, hogy ezzel megelőznek mindenki mást, akiknek éppúgy eszébe juthatott volna, de úgy alakult, hogy nem nekik jutott eszébe. :-)

Ma pl. szerintem pont a hagyományos könnyű- és komolyzenei alapok párosításából születnek egészen újszerű alkotások. Ezen a "crossover" területen szerintem hallatlanul sok stíluskombináció létrejöhet még. De "szigorúan vett" könnyűzenei, vagy "szigorúan vett" komolyzenei stílusok/műfajok is sokféleképp kombinálhatók még.