Ti hogyan értelmezitek Adytól a Mindegy átka címü verset?

Nekem az jött le, hogy sosem szabad elfogadni a kudarcot, mindig kell más utakat kutatni, nem szabad beletörődni semmibe.

Mert ha csak legyintesz, hogy "Áhh, mindegy", akkor sosem jutsz előrébb. Ha elhagy a remény, mert senki és semmi sem érdekel, akkor szürke lesz a világ.

Össze kell fogni, hogy a remény és a küzdeni akarás ne haljon ki az emberiségből. Csak így lehet fejlődni, ha ökölbe szorul a kéz, és megmarad a "csakazértis megcsinálok" érzés.

Vagy valami ilyesmi:')

Na és neked?

Hihetetlen, hogy ez a verse is tökéletesen leírja, amit sokan érzünk ma újra. Vannak ismerőseim, akik azt mondják, ne törődj vele, mi zajlik az országban, csak éld az életed, ne nézz a közvetlen környezeteden túl, mindig is így volt, úgysem lehet jobb.("Máskor se volt itt élni jó dolog") Ezeket az embereket "meggyőzte a reménytelen Mindegy". De a költő (és most én) nem ad(unk) nekik igazat, nem volt mindig így, régen legalább "többen voltak zúgó bátorok". "S hogy itt még valami teremjen", fel kell hagyni ezzel a közönnyel, beletörődéssel, kell a "bátor lobbanás".

Ez nem egy allegórikus vers,ez azt akarja mondani, amit mond. Ha valaki szerint nem, kíváncsi lennék a véleményére (ha igen, akkor is). :)