Victor Vasarely az op art művészet megteremtőjének képeit ti hogyan értelmezitek? (művészettel foglalkozók, esetleg művészettörténészek)

Én nem vagyok művészettörténész, csak művészetet kedvelő.

Nekem a kedvenc képzőművészem Vasarely (szerintem necces festőnek nevezni, mert sokféle technikát alkalmazott, nem csak festett, sőt, végül is a legismertebb képeit már előre legyártott sablonok segítségével állította össze).

Azt gondolom, az ő képei és installációi nem feltétlenül akarnak "mondani valamit", inkább a művészetnek azt az ágát képviselik, amik gyönyörködtetni, vagy elgondolkoztatni (bizonyos értelemben megmozgatni?) akarnak (mondom ezt az igazán ismert képeiről, például a Vega-sorozatról).

(Nekem amúgy a kedvenceim a fekete-fehér képei, mint a Caracas, vagy a Taïmyr, ezek gyakorlatilag a hétköznapi halandó szintjére "egyszerűsített" képek, amikhez hasonlókat bárki szerkeszthet két vonalzó, egy ceruza, és némi kreativitás segítségével.)

De nem csak nonfiguratív képeket alkotott, szóval ő tudott portrét is festeni-rajzolni, csak nem ez volt az ő útja.

Egyszer valaki talán pont a Caracas vagy valami hasonló képpel kapcsolatban kérdezte tőlem, hogy akkor ez most művészet? Nem nagyon tudtam mit felelni, mert abban az értelemben nem feltétlenül, ahogy egy Dürer vagy egy Monet által festett képet értelmezünk, de mindenképpen művészi (ön)kifejezés, tehát művészet, még ha az alkalmazott művészethez is van közelebb.

Szóval, hogy a kérdésre is válaszoljak: én szeretem a képeit és gyönyörködtet, és én így értelmezem (noha azért nem szeretnék egy tisztán op-art városban élni :S ).

Az első válaszoló nagyon jól kifejtette a kérdést. :)

Csak egy kis kiegészítést fűznék hozzá, arról, hogy mi is az az "op art". Az op art lényege, hogy nagy arányban használja ki a látás fiziológiai-biológiai működését, és ebből kifolyólag gyakran épít az úgynevezett érzéki csalódásokra.

Például ha szabályos síkidomok oldalarányait megváltoztatod, az azt a hatást keltené, mintha térben állna az idom:

[link]

De hasonló térélményt, valójában illúziót lehet előidézni színkontrasztokkal is:

[link]

Stb. Így az op art, mint művészet, nagyon nagy mértékben a tudományokra (geometria, színelmélet, stb.) épít.

Hmmm...nem mondanám azt hogy Vasarely volt a megteremtője az op artnak, ő csak az egyik legismertebb és legkiemelkedőbb művelője volt. Egyszerre többen jutottak el ide gondolatatilag, nem Vasarely volt az aki kitalálta aztán meg sokan követték. (Persze lehet tévedek, de kétlem)

A képeket meg nem kell értelmezni, nem kell mögöttes tartalmakat keresni, jelentéseket, csupán vizuális ingerként kell rájuk tekintetni. Azt meg lehet fejteni például, hogy milyen optikai illúzió hat ránk éppen az adott kép nézésekor, de ezen nem lehet olyan sokat gondolkodni. Szóval a klasszikusan vett értelemben én nem értelmezem, nem is az volt a célja az irányzatnak hogy így adjon át üzenetet. Ezek a képek teljesen elvonatkoztathatók az alkotótól, semmi személyes nincs bennük, nagyon leegyszerűsítve szerkesztett vonalak összessége. Most ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani hogy könnyű op art művésznek leni, mert egyáltalán nem. És azt se mondom hogy a kreativitás sehogy nem jelenik meg benne. De az alap eszközkészlet nagyon le van szűkítve, így még nehezebb kreatívan variálni őket és valami újat létrehozni.