Szerintetek milyen a versem? (17 éves létemre)

Formailag picit erőltetett, tartalmilag pedig nekem zanzának tűnik. Lehet sejteni, hogy miről akar szólni, de mintha a forma megerőszakolta volna a tartalmat, feláldoztad magát a verset a rímek és ritmusok oltárán. Mondjuk hogy ez egy első verzió, annak jó, de még van mit dolgozni rajta.

Összességében nem rossz, csak még nincs kész. Tedd félre pár napra, aztán olvasd el tiszta fejjel, és ne félj hozzányúlni, átírni.

NAGYON TÖKÉLETES!!! (Igazi régimódi Úriember Lelkületét tükrözi vissza...)

Szerintem mindenképpen vidd el egy kiadóhoz (sajnos, most nem tudok elég jó ötletet adni, hogy melyik szerkesztőséggel érdemes "kezdeni"...)

Ui: én - ha újra írnék még az életben valaha verseket - már nem bizonytalankodnék sokat és mindenképpen próbálkoznék a kéziratom nyomdába juttatásával...

Üdv: 44/N

Jópofa, nekem tetszik a képlet, de egyetértek azzal, aki azt írta, hogy a forma rovására feláldoztad a tartalmat. Először szerintem el kéne gondolkodnod, hogy milyen gondolatot akarsz kifejezni, és azt megpróbálni végigvinni, mert ez így sajnos összefüggéstelen.

Az egyetlen, ami egy kicsit megfogott, az "a szeretet isten bűne". Ebben a szókapcsolásban van valami eredeti, valami paradox. Viszont az az érzésem, hogy itt se tudod igazán megfogalmazni, mit akartál kifejezni, csak valahogy pakoltad egymás után a szavakat rímek szerint, és egyszer csak ez jött ki. Mindenesetre akár véletlen, akár szándékos, de ezzel a szótársítással, hogy "a szeretet isten bűne" szerintem érdemes lenne még foglalkozni. Ezen el lehet gondolkodni: isten, aki mindent megenged, aki szeret bűnőst és ártatlant egyaránt, aki megbocsát a zsarnokoknak, gyilkosoknak, valóban jogosan tartható bűnösnek a szeretetéért. A feltétlen, ítéletmentes szeretet valahol már nem emberi, mert túl tökéletes, túl nyers, túl tiszta. Olyan, mint a nap, ami mindenre ontja a fényét, és néha túl ragyogó. Én a helyedben ezen gondolkodnék még, és esetleg erre a vonalra próbálnám felfűzni a verset. Azt viszont szerintem felejtsd el, hogy "mélységig tartó", annak semmi értelme. Én valami olyasmit írnék, hogy "feltétlen szeretet", vagy "eredendő" szeretet, vagy hasonló. Van még pár ilyen furcsaság, pl. az "elkárhozni" ige nem vonz tárgyat, tehát te kárhozhatsz el, de nem tudsz "valamit" elkárhozni.