Szép ez a vers? Saját kreáció!

Mi voltál nekem?

Azt mondtad,megvan köztünk a kémia,

aztán rájöttem,az csak egy lassú oxidáció,

ami az idő vasfogát is felfalja.

Fürkészve kérdeztem:

ha Én minta lennék,

és Te,azt a vasfogat,mint olvadt fémet,

Belém öntenéd,

idomulnál-e hozzám még,

vagy csak folynál szerteszét?

Azt is mondtad,emlékszem Én,

az érzés nem vész el,

csak más útra kél.

Meghitt ölelésed,

olvadó hógolyóként csorog ki kezeidből,

És Ó,azok a szép szavak!

mint eke alól a földrögök,

messze porzanak.

A csillagmorzsás égboltra feltekintvén,

arra gondolok,

Hogy mi is voltál Te Nekem,

talán a legszelídebb morfium léleksebemre?

Költői korpusz, vagy csak meztelen gondolatok ezek?

Még csak el sem olvasod,

papírkosárba veted!