Mit szóltok a verseimhez?

Út az ismeretlenbe

Szép vagy, szép vagy,

Páratlanul szép vagy,

Bús lelkemnek egyetlen gyógyirja vagy,

Búzgó szivemnek tüzes nektárja vagy.

Nélküled szivem megfagyna,

S lelkem kiaszna,

Csillogó szemed nélkül,

lelkem kihúnyna.

De itt van nékünk

Szerelem paripája

Hogy vágtasson vélünk

Túl, a messzi Arcadiába.

Nőknapjára

Nők, tisztelvén mi őket,

Köszönjük mi néktek,

Hogy életet kaptunk tőlletek,

S szivünk, lelkünk kinálhatjuk most néktek.

Lányok, ti ártatlan virágszálak,

Sivár napjaink tűzzel virágoztatjátok.

Szegény, s gazdag férfiemberek,

Kiknek szivét egy lány képe láncolta le.

Tiszta lényetek késztett,

Hogy ilyen sorokat lerójak,

S rájöjjek, túl csodásak vagytok,

Hogy bármit is mondhassak.