A mai világban egy olyan ember aki művésznek van kitanulva meg tud élni? és ha igen, hogy szerez pénzt?

Szia!

Az az igazság,hogy nem nagyon.Zene területén nem tudok mit mondani,de pl.festő és szobrász ismerős van.Nekik tanítani kell mellette,hogy meg tudjanak élni.Vagy ott vannak a színművészek,akik gagyi termékeket reklámoznak,mert a színházi fizetés nem szuperál.Vagy egyszerre tizenöt darabban játszanak,utána meg csodálkoznak,ha agyvérzést kapnak.

Ilyesmiben gondolkodsz vagy csak eszedbe jutott?

Nekem znész ismerősöm van, de ő is főként tanárként tud elhelyezkedni,de ahoz diploma kellett először.

4 állása van szinte csak enni és gyakorolni jár haza.

Külföldön több eséllyel indulna(pl. Japánban...imádják a magyar népzenét vagy akár egy szép hegedűjátékot) ,de itt van a családja.

Egyébként a barátom édesapjáról van szó.

Ezt azért írom mert a barátom is zenét tanul, de látja az édesapját erősen gondolkozik.

Bocsánat a helyesírásért csak már késő van!

Előző

Az az igazság, hogy művészként nem csak manapság, de sosem lehetett igazán jól megélni. Csokonai szegénységben halt meg, Shakespeare nem a darabjai miatt lett gazdag, hanem mert voltak részvényei, József A. iszonyatos nyomorban élt.

Persze voltak szerencsés és jómódú kivételek, de a művészetet mindig is nehéz volt eladni.

Persze manapság itt is nagyon sokat számít a protekció...

Ehhez szeretném hozzátenni azt, hogy a kettő azért összefügg. Szegényen, éhesen egészen más kontextusban látod a dolgokat, mint jó meleg szobában, tele pocakkal. Érdekes, de a művészi látásmódhoz egyszerűen KELL a nyomor, az éhezés.

Pénzt szerezni lehet úgy is, mint François Villon - tőrrel, álarcban. Utána elköltöd a rablott pénzt nőre, és borra, majd írsz belőle egy közel tökéletes szonettet... Vagy mielőtt akasztani visznek, megírod életed eposzát.

Nagy szerencse kell hozzá. Én zenésznek készültem, akikkel kapcsolatba kerültem, egész különbözőképp éltek meg ugyanabból. Az viszont nagy általánosságban elmondható, hogy aki jó volt, azt ezerszer jobban keresték. Nálunk azt, hogy valaki mennire jó, leginkább versenyeken mérik le. Aki nyert több versenyt az országban, meg emellett Franciaországban, Japánban, USA-ban, az nyilvánvalóan jó. Tele is van felkérésekkel. Tanítani nem fog, ahogy elnézem, max néha tart egy-egy kurzust jó pénzért.

Míg akik nem különösebben kiemelkedők, azok elmennek zeneiskolákba tanítani. Annak is megvan a szépsége, de nyilván nem úgy fog megélni, mint az, aki turnézik, versenyeket nyer (ugye egy komolyabb nemzetközi versenyen olyan díjak is vannak, volt, ahol 10m ft értékben díjazták), lemezeket ad ki, amit meg is vesznek.

Őszintén szólva én pont ezért hagytam fel a dologgal. Tudom, hogy van tehetségem és jól csináltam, de voltak nálam sokkalta jobbak. Így csak a második vonalba tartoztam volna, amihez nem fűlött a fogam. Ezért váltottam és ma csak hobbiból zenélek, max ha felkér valamelyik barátom, ismerősöm, akkor beugrom egy koncert erejéig. Mellette pedig belevágtam egy olyan területbe, amiben látok rá esélyt, hogy valóban a nagyon jók közé tartozzak.

Ezt neked kell eldöntened, pontosabban később látni fogod, hogy megvan-e a szükséges tehetséged, szorgalmad, idegzeted (bár nem tudom, a képzőművészet mennyire idegőrlő) az érvényesüléshez. De ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy add fel az első nehézségnél. Csináld, ha ez az álmod, és csak ha valami nagyon áthatolhatatlan falba ütközöl, akkor állj meg okosan. Mert ha valóban hivatásszerűen tudnád ezt űzni, akkor édesmindegy, hogy pont annyot keresel, amennyiből megélsz vagy többet, vagy talán még annyit se, mert azzal foglalkozol, amit a legjobban szeretsz :)

Sajnos a mai világba lehet kitanulni a művészetet.

Régen születni kellett rá.

Pénzt pedig ügyeskedéssel kell szerezni.

Gyakorolni kell azt amit kitanultál és ha tényleg művészien csinálod, megélsz belőle.

Szerintem.

Én írónak készülök. Sok területen próbálkoztam. Az írás viszont egy olyan műfaj, amiben mindig is megtaláltam a saját hangomat. Gyorsan peregtek a dolgok, hamar készen lettem egy-egy "művel", ha éppen ihletem volt. A fordításba azért akarok belekezdeni, mert egy műfordító nagyon hasonlít az íróra. Gyakran szükség van egy kis fantáziára, jó írói készségre, hogy bizonyos dolgokat jól visszaadjunk a magyar olvasók számára. Szóviccek, szójátékok, vagy akár egy gyönyörű képi motívum vagy egy egyszerű hasonlat, aminek meg kell találni a magyar megfelelőjét, ugyanazon a szinten. Emellett pedig juthat idő az írásra. A fordítással már akad pénz, gyakorlat, kapcsolatok egy-egy kiadónál, s így máris kiadhatok esetleg egy könyvet.

Most csak arra akartam rávilágítani: minden művész, ha igazán művész, nem azért csinálja, hogy feltétlenül megéljen belőle. Ha van belső sugallat, ami azt súgja: "Csináld, gyerünk!", akkor nem érdekel, kapsz-e érte pénzt, meg tudsz-e élni belőle, egyszerűen csinálnod kell. Szerintem nem úgy működik, ahogy most Te mondod, hogy "gondolkozol, melyikből akarsz megélni esetleg". Ha ez kérdés, akkor felesleges vele megpróbálkozni, mert nincs sugallat, késztetés. Nem súgja a szív, mit kell tenned. Kénytelen vagy valamiből megélni, de találhatsz valamit, ami legalább közel van ahhoz, amit szeretsz csinálni. Én szívesen lennék főállású író, de nem feltétlenül lehetek. Attól még azt súgja a szív, csinálnom kell. Akkor meg teljesen mindegy, mennyi pénzt kapok érte.

Ha zenélni akar valaki egész életében, akkor elmehet tanítani, mert közel áll hozzá, s két tanítvány közt, vagy utánuk elmerülhet a zenében. Ha valaki festeni akar, amíg a diákok dolgoznak, ő is dolgozhat, elmerülhet a festésben.

Nem tudom, mennyire volt érthető, de a lényeg az, azt a művészetet kell követni, ami adja magát a kezedbe. Ha pedig meg akarsz élni belőle, az a célod, akkor nem művész vagy, csak meg akarsz élni valamiből, ami "klassz". Akár bevallod magadnak, akár nem.