Mi a különbség a közízlés eltalálása és a valódi művészet között?

Hát... ugye valami nem azért jó, mert sokan szeretik. Persze lehet olyan is, hogy tényleg értékes, és ez annyira átüt, hogy végül sokan megszeretik, mert valami valódit közöl, és ez megragadja az embereket.

Ugyanakkor mi van a meg nem értett művészekkel, akikről mondjuk ma már tanulunk, mert tényleg letettek valamit az asztalra, de saját korukban nem ismerték el őket...boncolgatnivaló kérdés.

A közízlést tényleg elég rossz irányba terelték, ahogy az első is írja, kicsit könnyebb bekapcsolni a Győzike showt, és csak tespedni a tv előtt, mint kifizetni egy operaelőadásra egy jegyet. De ha nem is ilyen szélsőségesek a példák, ezen kívül is sok szennyet közvetít a média, és egyre több igénytelen dologról hintik el az emberek agyában, hogy az rendben van.

Igényesség, arra lenne szükség, felkelteni az emberekben a valódi értékek iránt. Ez a háttérből tudatosan van formálva szerintem.

A közizlés eltalálása inkább piackutatás. Megnézed a fogyasztói igényeket és arra reagálsz. Mondjuk úgy, keresi a betöltendő réseket, egyenletes felületre tőrekszik.

A művészet (valódi?) nem foglalkozik az igényekkel, hanem reagál a világból érkező hatásokra. Mikor mozdul a földkéreg, kanyonok nyílnak és hegyyek emelkednek. Csúnya, erőszakos folyamat, de aztán sokáig szép látvány.

Manapság az előző megöli a másodikat. Aszondja szép ez a szakadék, töltsük fel betonnal és építsünk rá lakóparkot!

Az előző nagyon fején találta a szöget, az előző előttié viszont részben tévedés, őt idézem:

"A döntő különbség a belefektetett munka."

Ez tévedés. Nem a szorgalom mutatja, hogy művészetről van-e szó, habár a szorgalom és a művészet nem zárja ki eleve egymást. Ihletett művész, az esetek egy részében, pillanatok alatt alkot, akár RÖGTÖNÖZ.

Ha most eltekintünk a kulturális háttértől -bár megkockáztatom, hogy pl egy vallási témájú festmény

nem is művészet, hanem alkalmazott "művészet", azaz művészi eszközökkel létrehozott iparos munka csupán-, akkor az alábbi módon emelném ki,

mi a művészet lényege:

érzelmek, és/vagy gondolatok kifejezése nem hétköznapi módon olyan formán, hogy NEM tudomány, NEM filozófia, NEM pszichológia, bár ezekkel is lehet átfedésben, hathatnak a művészetre.

A lényeget tekintve mégsem tudomány a művészet, bár a műalkotások egy részének ESZKÖZE LEHET tudományos, pl logikai alapú.

A lényeget tekintve a művészet tehát egyfajta önkifejezés az alkotó által, NEM pedig igények kielégítése!

Más kérdés, hogy egyesek X alkotásra rezonálnak, így az adott alkotás műélvezőivé válnak, míg mások meg más alkotásokra. DE NEM CÉLZOTTAN ADOTT közönség igényét elégíti ki a valódi művész!

Hanem önmagát adja!

Aki viszont közönségigényt elégít ki, az sok minden lehet, de NEM művészet. Az lehet pl showbusiness, művészi ESZKÖZÖKKEL, de lehet pl funkcionális iparosság, amit hivatalosan alkalmazott "művészetnek" hívnak, holott ez félreérthető kifejezés, mert NEM művészet, hanem CSAK AZ ESZKÖZE (pl díszítés, vagy pl festőecset, vagy egy vers metaforája stb) művészi ilyen esetben,

és nem más!

Más kérdés, hogy a művészetnek lehetnek következményei, sok esetben pl spontán, vagy tudatos önterápia is egyben az alkotónak, amikor ilyen módon alkot, és/vagy terápia az egyes, adott befogadó, műélvező számáram, ha kellően nyitott rá.

Aki nem nyitott rá, mégis azt állítja, lényegében azt hívjuk sznobnak. A sznobok MÁS céllal fordulnak a művészethez, mint ami az. Pl felvágni akarnak,. látszatot kelteni, mintha értenének a művészethez. Gyakran lustaságból (pl mert mostanában művészet között felkapott valami, akkor a sznobok puszta divatból úgy tesznek, mintha rajonganának érte, közben nem élvezik, ne mis értik kellően az adott műalkotásokat),

és tehát van eset, amikor tudatos pózolás a sznobizmus.

Tehát pl a sznobizmus SEM műélvezet, és nem művészek ők, legalábbis az adott ágban nem.

Tévedsz, előző. Michelangelo, és számos híres reneszánsz alkotó IPAROS volt, meg polihisztor,

DE NEM művész!

Összekevered a presztízs a valósággal.

A művészet nem függ a szorgalomtól. A szürrealitsták pl nem véletlenül tanultak az óvodás rajzokból.

Ugyanis mindenki művész - amíg óvodás korú. Utána meg van, aki újrafelfedezi a művészi vénáját, és van aki nem. A többség nem.

A TECHNIKA NEM MŰVÉSZET.

A presztízs se művészet!

A technika csupán eszköz!!

Tisztában vagy, előző, a funkcionális művészet fogalmával? Más néven alkalmazott művészet.

Félreérthető elnevezés, ugyanis az NEM művészet. Pl plakátkészítő. Vagy pl művészi igény nélkül fotó realisztikus képek, szobrok alkotása, ami a reneszánsz korban gyakori volt.

Félreértés ne essék: Michelangelo és Leonardó zsenik voltak. Zseni iparosok, és polihisztorok.

DE ŐK NEM VOLTAK MŰVÉSZEK, a szó szűkebb értelmében.

Szívesen olvasom, ha képes vagy bebizonyítani az ellenkezőjét.

Avagy csak presztízs személyekre tudsz hivatkozni?

Az önmagában nem baj, CSAK KEVÉS.

TE hogyan magyarázod? Ez a kérdés.

Ha FOLYTON másokra, pl "tudósok", akadémikusok megállapításaira hagyatkozol, akkor nagyrészt tévedésben vagy.

Nagyon egyszerű a lényege annak, miért tekintem INKÁBB zseniális polihisztor iparosnak Michelangelot és Leonardót, DE NEM művésznek:

ha valaki azt állítja, hogy ha lefotózunk valami, az művészet, kérem indokolja meg!

A reneszánsz alkotók züme szinte semmi mást nem csinált, mint a fotózás feltalálása előtt utánozta ezt a TECHNIKÁT.

A TECHNIKA NEM művészet!

A technika csupán ESZKÖZE lehet a művészetnek.

(Léteznek fotóművészek is, filmművészek, filmrendezők is persze.

Nos, ellenben Leonardo se, Michelangelo se tett semmi lényeges művészit hozzá a realisztikus ábrázoláshoz, ezért NEM művészek.

A kódolás SEM művészet! Hiába rejtettek el szabadkőműves kódokat...)