Mondanátok véleményt a versemről?

Csak ülök itt...

Csak ülök itt az iskolapadban,

Búsan s nyomorban.

Olvasgatom a magazinom

És azt kívánom:

Bárcsak felnőtt lennék és játszhatnék

A Nemzetiben és ismerkednék!

Bárcsak lehetne,

Hogy egyszer az életben,

Az történne amit én

Annyira szeretnék!

Játszhatnék, nagyon sokat játszhatnék,

És mindig, mindig színjátszhatnék!

Nagyon szeretném, ha egyszer

Megismerhetném kedvenc

Színészeimet, s kollégáim lennének

Valamelyek, kiket ismerek.

Úgy szeretném, ha felnőnék,

S mindig csak játszhatnék!

Úgy örülnék, ha ott lennék

S megismerném a felnőttlétet!

Úgy szeretnék, úgy vágyódom

Már a jövőm felé, s már látom

Én hibázom, lépést vétek,

De nem zavar, boldog vagyok,

Mert ez ÉN VAGYOK.

De most csak ülök itt az iskolapadban

S nézem a magazinom,

S mellette az aláírásokat.

Szabó Sebestyén László,

Berettyán Nándor és Sándor

Szép Domán, és még sok-sok

Sok más színész és színésznő!

Vágyom már a jövőre,

A szépre és a boldogságra!

De a jelenben vagyok, s

Le kell élnem életem.

Szerelmes vagyok

A színházba!

Színésznő leszek

Eldöntöttem.

Ha valami vonz

Akkor ez az.

Olyan jó lenne időtutazni!

De sajnos nem lehet.

Ezért maradok a jelenben

Itt. Veled.

Köszönöm előre a hozzászólásokat!

Üdv.: egy 14 éves 8. Osztályos lány