Zenei funkciókról egyszerű magyarázat?

Ezt találtam, ami aránylag egyszerüen magyarázza a zenei alapfogalmakat, a tónika-domináns-szubdomináns témát a végefelé ismerteti:

[link]

Igyekszem egyszerűen és röviden megfogalmazni.

Skálákról hallottál már? Azon belül is hétfokúakról (diatonikusakról) és még azon belül is dúrról és mollról? Illetve ezzel szoros összefüggésben hangnemekről?

Ha van egy dalunk, teszem azt, A-moll hangnemben az az A-moll skála hangjaira építkezik. Ha épp G-dúrban, akkor a G-dúr skála hangjaira. És így tovább.

Ezek a skálák, ahogy fent írtam, hét hangból állnak. Pl a G-dúr hangjai: G - A - H - C - D - E - Fisz

Ezeket a hangokat szokás számozni és fokoknak nevezni. A G ennek a skálának az első hangja, ő az első fok. Az A a második hagja, ő a második fok. És így tovább. Az egyes fokoknak pedig van ún. funkciójuk, amiket jó kacifántos nevekkel illetünk. Sorrendbe a fokokhoz tartozó funkciók (a fokok számát római betűkkel jelöljük):

I: Tonika

II: Szupertonika

III: Mediáns

IV: Szubdomináns

V: Domináns

VI: Szubmediáns

VII: Vezetőhang

Ezek közül a legfontosabbak a tonika, a szubdomináns és a domináns. A példaként felhozott G-dúr skálánknál a tonika a G lesz, mert ő az első hang, a szubdomináns a C, mert ő van a negyedik fokon, a domináms pedig a D, mert ő van az ötödiken. És ennek mintájára a fokok számolgatásával minden hangnemnél meg tudod mondani, melyik a tonika, melyik a szubdomináns és melyik a domináns.

Ha megnézel egy dalt, az előjegyzésből és a végéből, a zárásból jó eséllyel kitalálhatod a hangnemet. Ha ez nem megy, először erre kell ráfeküdni. A G-dúrnál az előjegyzés egy kereszt - de egy kereszt lehet E-moll is. Az a G-dúr ún. párhuzamos mollja. Leggyorsabban és egyszerűbben úgy derül ki, hogy a kettő közül melyik, hogy megnézed az utolsó hangot. Ha az G, vagy egy G alaphangra épülő harmónia, pl G-dúr akkord, akkor G-dúrban vagyunk. Ha E, vagy arra épülő akkord, akkor E-mollban. De amúgy van is a dalnak egy középpontja, vagy inkább nyugalmi pontja, amihez húz, és aminél tényleg megnyugszik - és pontosan ez a tonika. Az első fok. Ezért szeretjük, ezért kell nekünk. És mivel a dal/zenemű lezártságának érzetéhez az kell, hogy a nyugvópontra térjünk vissza a végére, ezzel zárujuk a dalokat. Ha szubdomináns előzi meg a tonikát a dal végén, azt plagális zárlatak nevezzük a dal lezárását, ha domináns, akkor autentikus zárlatnak. (Ok, kicsit bonyolultabb a helyzet, a kandenciát kicsit hátrabbról kellene vizsgálni, de most legelső megközelítésben azt hiszem maradhatunk ennyiben.)

A tonika tehát stabilitást, megnyugvásérzetet hoz nekünk. A domináns pont fordíva: instabilitást, feszültséget, ami feloldást kíván.

A szubdomináns szintén egy nyugvópont, de nem olyan végleges, mint a tonika.

Így első megközelítésben ennyit tudnék hozzátenni, de valójában nem azért találtál csak bonyolult leírásokat, mert "túl vannak bonyolítva", hanem mert ezen funkciók konkrétabb, világosabb értelmét csak hosszadalmasabban és bonyolultabban lehet elmagyarázni.