Ti is szoktatok inni (alkohol) alkotás közben?
válasza:Végigolvastam.
Az adekvát véleményem kialakításához több információra van szükségem, úgymint:
-mi a helyzet a művekkel? Mutatsz valamit? Vagy higgyük el bemondásra, h művész vagy?
-ha nem innál alkotás közben, az milyen hatással lenne a műveidre? És a viselkedésedre?
-mi volt hamarabb, az alkotás v az alkohol?
-hogy látod magad 3 év múlva?
-mik az általános terveid az életeddel?
Jogos a kérdés a "műveimről". Nincsenek. Régóta nem alkottam egészet, se értékelhetőt. Kifogásként sorolhatnám, az alkotói válságot, tespedő lustaságot, és az alkoholnak ehhez semmi köze. Igazából paradox helyzetet teremtő maximalista, tökélyre törekvő tulajdonságomban, és annak tudatos kezelésében található a fő ok. Ráadásul erősen szkeptikus és pesszimista vagyok. Tehát úgy gondolkodom, hogy feleslegesen fognék bele 23 évesen egy regénybe, az úgyis zátonyra futna, mert tudom még kevés vagyok egy regény megírásához, ami igaz is. (Sokkal többet kell inkább olvasnom, az írást meg gyakorolgatom akár chat-en, akár itt. Nem hozok létre egészet. Azt mondom, hogy a karcolatok korszakát élem.) Ez rossz hozzáállás tudom. Nem fogok bele semmibe, mert azonnal látom a hiányosságaimból következő buktatókat. Magammal szemben rettentő szigorú vagyok, önkritikám nagyon nagy. Csak a tökéletessel tudok megelégedni, - ez vonatkozik a kapcsolataimra is, és ez még egy magyarázat a magányomra - de mint tudva levő, az nem létezik, tehát ez is gátlást szül bennem. Minek alkossak, ha az úgy sem lehet tökéletes? Igen-igen, ez is helytelen gondolat. Ilyenkor szoktam mondani, ha alkotó nem leszek, hát kritikus. Hisz általában neki mindig a tökéleteshez kell viszonyítania az értékeléskor. Az egy másik nagy téma, hogy létezik-e objektív szépség.
Ha nem iszom, nem tudok dolgozni, írni. Akkor tér belém az élet amikor elkezdek inni. Akkor érzem magam normálisnak, és nem ittasnak. Ez az alkoholizmus, persze én nem vagyok patológiás alkoholista, az nincs is tervben! Én elsődlegesen, a gyötrő gondolatokat, fizikai bajokat akarom elnyomni az alkohollal. (Most azon ne akadjunk fenn, hogy gyötrő gondolatokkal miért nem járok pszichológushoz, a fizikai bajokkal meg miért nem megyek az orvoshoz. Megyek amúgy, mert átkozottul hipochonder vagyok.)
Természetesen az alkotásra való hajlam mindig megvolt, tehát az alkohol a második a sorban, ha lehet ezt a kérdésedet így értelmezni. Milyen lenne a viselkedésem alkohol nélkül, azaz józanul? Ezt már a kérdésben megválaszoltam. Sehogy sem érzem nélküle magam, minden iránt érzéketlen maradok, dühöt szoktam érezni. Semmihez sincs kedvem, abban amiben jó vagyok se találok örömet, teljes anhedonikus állapot. (Ezt még hosszan tudnám fejtegetni.)
Hogy látom magam három év múlva? Rosszban állok az ilyen kérdésekkel. Fogalmam sincs. Nem szoktam előre tervezni, a spontaneitást szeretem. A személyiségem nem fog sokat változni, az alkoholt nem fogom megvetni. Lehet, hogy rászokom tényleg a dohányzásra. Talán írok valami hosszabb novellát, de jelentéktelen értékű lesz. Regényt biztos nem fogok, ahhoz nagyon alacsony a munkabírásom, talán harminc felett, mikor már van némi élettapasztalat, ami által tartalmat is kapna az alkotandó mű. Haverommal kiépítjük a filmes vállalkozásunkat. Zenélni nagyon szeretnék, de sajnos pszichésen alkalmatlan vagyok a színpadi szereplésre. Komoly élettársi kapcsolatom három éven belül nem hiszem, hogy lesz, bár ki tudja. Valószínűleg még egy felsőoktatási végzettségért fogok tanulni.
Általános terveim, kölcsönösen kimerülhetetlen szerelembe esni és családot alapítani. Legalább egy, -kritikusok által is - elismert alkotást létrehozni.
válasza:"Akkor tér belém az élet amikor elkezdek inni. Akkor érzem magam normálisnak," illetve alkohol nélkül düh, stb
Sajnos ez már függőség.
Hatalmas akaraterő vagy halálfélelem kell ahhoz hogy abbahagyd az ivást. Mint ahogy a cigit sem tudod letenni.
Más
Nem kell tökéletesnek lenned, meg amit csinálsz, annak se. Az a lényeg hogy te élvezd, örömödet leld benne. Csak ez számít.
válasza:huszonkettes vagyok
Végigolvastam.
Nincs több kérdésem.
válasza:Kinek mi. Mindenki másképp működik, ahogy személyiségben is.
Elég tág témakör, amibe most nem ugrok bele nagyon.
Számomra a kreativítás áldás és átok is. Minden nap pörög az agyam, ha nem kötöm le. Szinte mindenhova viszek magammal füzetet, tollat, ceruzát - sokszor a fürdőkádtól kezdve a vendégségig vázlatolgatok.
Van hogy álmomból is felkelek és eszközt ragadok, felvázolom és vissza alszok.
Miközben az újat rajzolom, közbe a régebbiek is átfutnak az agyamon.
Olyan mintha egy áttetsző lapokból álló könyv oldalain minden egyes ötletem ott lenne - oldalanként értelmes képet látsz, de becsukott állapotban vonalak kusza hálózata.
Néha le is gyengül a testem és alszok. Fáradékony vagyok.
Hiába kivitelezek ötleteket, jönnek az újabbak.
Erre szoktam mondani:
Az életünk rövid, a kreativítás határtalan.
Szoc élet... Páran antiszocnak mondanak.
Mondjuk úgy nem teljesen igaz. bárkivel elbeszélgetek, bárhol, bármikor azzak, aki nyitott rá pl egy hosszú utazás alatt.
Sok esetben unalmas emberekkel szembesülök. Monoton sablon témák mindig kicsit másképp tálalva.
Vannak kisebb érdekességek, de nem igazán olyan témák, amikre felcsillan a szemem.
A legtöbb ember dolgozik (sokak olyat, amit nem is szeretnek, de annyira bele fásulnak - eszükbe se jut a kiút gondolata), család, alvás, főzés stb.
Hobbi meg legtöbb esetben sehol.
Fiatalabb generáció zöme pedig aggyal se rendelkeznek, gyerekkoruk nem igazán van - köszönhető a rohanó világnak és az elektronikának.
Vannak esetek, amikor olyan mondatok hagyják el az emberek száját, hogy kifagyok.
Szedem a mogyorót egy panel előtt, jön ki 2 öreg, megszólal az egyik milyen sok gesztenyét szedtem. Másik: nem is tudtam van itt gesztenye.
A játszótéren elengedtem a gyíkot rajz után. A gyerekek nem tudták mi az és féltek, futottak. Miközbe akkor a kishúgom velük egykorú volt s apáméknál tenyésztette őket. (9évesen)
Egy társaságban beszélt kedves ismerősöm családjáról:
"van két féltestvérem"
Erre a másik (őt nem ismertem):
"Akkor neked van 1 testvéred. Minek felezed meg?" - s ezt halál komolyan mondta és nem értette.
Rengeteg durvább eset is volt, ami miatt lemondtam a társadalomról.
Fárasztó vagy unalmas a legtöbb.
(Tisztelet a kivételnek, akik sajnos messze máshol laknak tőlem xD )
Visszatérve: Sok ember nyúl dolgokhoz, mert agy agya gátlásos.
Szerintem személyiséget, önmagát kellene fejleszteni.
Ez nem csak alkotás terén látható, hanem a hétköznapokban pl sokak kezdeményezni se tudnak az az ember irányába, akik felé vonzalmat éreznek. Nah a randiról nem is beszélve.
Persze itt is vannak olyanok, akik szöges ellentetje a fentinek, de azok nagy része túlzásba viszi a szerepét.
Van egy srác, akivel tartottam a kapcsolatot pár évig. Mindenki szerette, jeles tanuló, bő szókinccsel s alkotóként le a kalappal előtte - a drog elvitte, "kell az alkotáshoz" ...
Részben ezért is pártolom azt, hogy az agy korlátait önfejlesztéssel oldjuk meg.
Régen én is gátlásos voltam, de nem akartam a "nyomik" közt rekedni.
Nyitottabb lettem, az más hogy mi a véleményem.
Alkotásban már nem csak a ceruza s papír létezik, mint anno.
Nem csak a rajzban mozgok.
Agyag, viasz, szilikon, műgyanta, drót, textilek...stb
Szobrászat, grafika, 3D modellezés és nyomtatás, szabás-varrás...
Mondhatni bármit kivitelezek ruházattól kezdve kisebb bútorokig.
24/
válasza:Ha valaki igazán szigorú önmagához és maximalista az TOVÁBB fejleszti önmagát, kijavítja hiányosságait s megoldja a célhoz vezető utat.
Elkönyvelted magad s igaz: Egyszerűbb elmeneküli, mint szembe nézni a dolgokkal s tenni értük.
A fejlődés nem csak alkotói gyakorlatban s tanulásban van jelen, hanem az elmédben is.
Fejleszd mind!
válasza:Én, én, én, én, én.
Persze, megideologziálhatod, hogy miért jó piálni nyakra-főre, társíthatsz hozzá "úrias, művészemberekre jellemző pózokat", de amíg max. az okosod jegyzetébe írod le a megfigyelt embereket, ergo nem alkotsz semmit, addig nem egy alkoholizáló, bohém művész vagy, hanem egy bohémkedő, művészkedő alkesz. :) Krúdynál többet senki nem töltött kocsmákban, vendéglőkben, senki nem ivott annyi Krúdy-fröccsöt (9 deci bor, egy deci szóda), mint ő, de naponta harminc oldalt írt, ha a fene fenét evett is.
A kérdésedre válaszolva: én az a típus vagyok, aki józanon, hosszú napokig-hetekig érleli a gondolatait, állítgatja össze a kompozíciót, aztán ha kipattan a fejéből az isteni szikra, leül, és egy pohár bor meg valami passzoló zene mellett adj-neki-üzemmódban leírja az egészet.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!