Az Árvácska cimű regény végen Csöre a házban ég vagy megmenekül?

De azért küldték ki, mert már várták a vendégeket, s meg volt terítve az asztal, és sok tányér s

evőeszköz volt rajta. Most rakták fel a süteményeket, tortákat és más mindent, nem akarták

hogy ott lábatlankodjék.

Árvácska szót fogadott, kiment háromszor körüljárta a kutat, akkor visszafelé ment a házba.

Azt hitte, hogy az édesanyja már meg is jelent a nagy fényességben, s a ház ereszét látta, hogy

csak úgy lobog és ragyog, mint az igazi karácsonyfa, és szikrázik is. De nem gondolt semmire,

hogy tűz van; neki most be kell menni, gondolta, hát be is ment.

Már akkor az egész tető égett. A kamara egészen ki volt már gyúlva, és odabent a kislány

mondani akarta, hogy nagyon nagy fényesség volt odakint a házon. De rákiáltottak, hogy ne

beszéljen ostobaságokat. Azt hitték, csak jár a szája, mert valamit álmodott a csillagok alatt.

Akkor éjjel megindult a hóesés. A fekete karácsony átváltozott szép fehér karácsonnyá.

Három nap múlva már mind kialudt a tüzes gerenda, s vastagon lepte a hó a törmelékeket.

Nyoma sem látszott annak, hogy itt ház állott, és hogy abban emberek éltek, s azok az emberek

itt elmúltak a hó alatt. Elmúlt a hangjuk és a mozgásuk elmúlt a rosszaság és elmúlt a

kegyetlenség. Minden békés lett, átalakult, másfajta valamivé az egész élet. A nyelvekből

üszök lett, s a sértegetésekből füst és pára.

Nem égett bent, mert őt kiküldték a kúthoz.