Csak szerintem van túlértékelve A könyv?
Középsuli végéig nagyjából elolvastam a kötelezőket, illetve azon kívül is párat.
A helyesírásomat meg a szókincsemet valóban fejlesztették, de aztán hanyagoltam őket.
Mostanában viszont elkezdtem klasszikusokat olvasni, mert semmi jó filmet nem találni és azt látom, hogy a könyvek nagyrésze sima ponyva, a maradék meg akkora közhelyeket puffogtat, hogy O. Nóra is csettintene, hogy ekkora elcsépelt gyökérséget még ő se tudna összehozni.
Annál nincs is jobb, mint amikor valaki előadja, hogy a gondolkodásmódján egy könyv mennyit fejlesztett.
Aztán bekérdezek kettőt és látszik, hogy csak a szerepét játssza túl.
Közben ennek ellenére annyira nyomják a könyvet, mint eszközt, amit az értelmiségiek birtokolnak, hogy az eszem megáll..
"...amiket régen aláhúzgáltam a Varázshegyben, mint rendkívüli gondolatokat, és azt mondtam: de hisz ez teljesen triviális!"
A tegnapi rendkívüli gondolatok jó része ma triviális.
Nekem gyerekkoromban sokat olvastak a szüleim. Úgy értsd, hogy másfél-kétéves koromtól kezdve kb. négyéves koromig nem maradt el este meseolvasás nélkül. Ennek az lett az eredménye, hogy én érdeklődtem, hogy melyik betű micsoda, és négy-ötéves koromra folyékonyan olvastam, és onnantól magam is faltam a könyveket. Ennek hála a fantáziám is fejlődött. Manapság már én is írok, vagy negyven novellám jelent meg különböző magazinokban. Ezt nagyrészt a(z fel)olvasásnak köszönhető - megdolgoztatta az agyamat, fejben meg kellett alkotnom a képeket, helyszíneket, a szereplőket, bele kellett képzelnem magam egyik vagy másik karakter bőrébe, ami pl. íráskor nagyon nagy hasznára válik az embernek.
Felnőtt koromban is belefutottam nem egy hasznos olvasmányba. Jack Kerouac zabolátlan prózája, Vladimir Nabokov elegáns, gazdag szóképei, Murakami Haruki letisztult fogalmazásmódja mind-mind más aspektusát mutatták meg a nyelvnek. Példákkal szolgáltak, lehetséges ösvényekké váltak, melyeket követhetek.
Szóval persze, rengeteg a lapos, tömegtermelt irodalmi mű, de ha valaki veszi a fáradságot, és érzéke is van a finomságokhoz, az igenis találhat inspiráló, a gondolkodásmódját megváltoztató (remek)műveket.
"Mostanában viszont elkezdtem klasszikusokat olvasni, mert semmi jó filmet nem találni és azt látom, hogy a könyvek nagyrésze sima ponyva, a maradék meg akkora közhelyeket puffogtat, hogy O. Nóra is csettintene, hogy ekkora elcsépelt gyökérséget még ő se tudna összehozni. "
Akkor gagyi klasszikusokat ovasol. lépj túl a Koldus és királyfin meg a Légy jó mindhaláligon. Szerintem Bernhardtól a Mészégető, vagy Joyce-tól az Ulysses, Woolfe-tól a Mrs Dellaway (lehe,t rosszul írtam) vagy Zolától a Párizs gyomra rohadtul nem sablonos.
"Középsuli végéig nagyjából elolvastam a kötelezőket, illetve azon kívül is párat. "
Neharagudj, de itt abbahagytam az olvasást. magyar szakot végeztem, és azt gondolom, hogy aki középsuli végéig csak a kötelezőket olvasta, az lóf****szt sem olvasott, nem hogy véleménye legyen A (nagybetűvel) könyvről. Nem azért, mert a kötelezők rosszak, de amit mondasz, olyan, mintha azt mondanám, hogy ha nekem nem jött be a lovaglás, akkor az összes többi sport is rossz, hiába tökmások azok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!