Most komolyan: ez művészetnek nevezhető? És ki a fene kíváncsi erre, kik szeretik ezt bámulni, és mit szeretnek ezen?

Azért itt megkülönböztetnék két dolgot, mert alapvetők.

1. Egy mozgássor (nevezzük táncnak) kifejez valamit, megkoreografálták. A koreográfusnak volt valaminek a kifejezésére egy elképzelése. Mondjuk egy életérzés, egy életbeli cselekvés, hagyomány, sok minden lehet. A kérdés az, hogy a célját mennyire plasztikusan képes kifejezni, azaz a többség valóban arra gondol-e, úgy érez-e, vagy rádöbben valamire, amit a szerző (koreográfus) szeretne. Ha igen, érti a dolgát. Ha fontos jelenséget mutat be, művész. Néhányat megnéztem. Vannak ilyen elemek elég sok, bár a többség szakmai nulla (na jó, nem sok).

2. A koreográfus egy csoport számára írt valamit (vannak szólók is, az kicsit egyszerűbb). Nagy kérdés, hogy a csoport ezt mennyire hűen adja vissza, mennyire egységes, mennyire kifejező. Ha e tekintetben nézzük, akkor már sajnos igaz a gagyi kifejezés is. Ezek olyan amatőrök, akiknek nem sok fogalmuk van a mozgás szerepéről, csak láttak valamit, azt hiszik, tudják mit tesznek. Nem tudják.

Most ne a koreográfia minőségét nézzük, de egy Budapest Táncegyüttes vagy egy Kirov balett ilyen mozgáskultúrával nem is létezne. Ők attól művészek, hogy a gagyi koreográfiát is úgy tudnák (azért feltételes mód, mert nem vállalják el) megjeleníteni, hogy beleborzong az ember. Ők a gagyiba is visznek ihletet.

Itt arról van szó, hogy mozgáskultúrával kevéssé rendelkező fiatalok szeretnének magukból mutatni valamit. Igyekeznek, de nem tudják, hogyan kell. De ezt hiszik, tudják. Ez puszta lelkesedés, és ha arra gondolunk, hánynak még ez sincs, akkor azért valami mégis csak történt.