Aki nem sajat neven publikal irasokat, cikkeket arrol mit gondolnak az olvasok?

Ez nyilván függ az helyzettől, az íróról (kiadótól) és az olvasótól. Egy írónak több álneve is lehet, főleg ha más-más stílusban, műfajban alkot, mert az emberek hajlamosak beskatulyázni valahová, és az ettől eltérő művére meg húzzák a szájukat, hogy "nem egészen ezt vártuk egy XY-tól".

Nem is annyira illem, mint inkább lehetőség kérdése a rejtőzködés. A Net korában, ha valaki akarja, könnyen kideríti, hogy kicsoda az illető.

Én, mint olvasó nem ítélem el.

Rengeteg magyar író publikál álnéven, és gyakran zseniális, amit kiadnak a kezük alól - legalábbis amit eddig olvastam, kiemelkedőek voltak.

Egyfajta utalásként tekinthető, amivel a név helyett a könyvre helyezzük a hangsúlyt, nem arra, aki írta. Az álnéven írók ugyanúgy kimennek a könyvfesztre dedikálni, satöbbi, egyszerűen csak egy másik név szerepel a borítón. Sokszor olyan neveket használnak, amik kapcsolódnak valamilyen szempontból a történethez, vagy hozzájuk köthető jelentése van, ezzel megintcsak a tartalomnak adnak egy plusz jelentést.

.

"Nem meri vallani onmagat masok elott az iro ? Inkabb negativ megitelese van a dolognak ?"

Szerintem sokkal inkább arról van szó, hogy az író mások által ismert énje, amit általában az emberek felé mutat, nem egyezik meg az írói énjével és minél jobban elszeparálja a kettőt egymástól, annál szabadabban írhat.

Persze van másik oldala is: ha egy konzervatív/állami/a hírnevére betegesen vigyázó cégnél dolgozol, bigott vallásos/prűd/előítéletes környezetben élsz, nem feltétlenül előny, ha megtudják, hogy véres fantasy regényeket vagy éppen erotikus könyveket írsz, esetleg olyan politikai véleményt fogalmazol meg, amit jobb más név alatt megtenni.

Ha már befutott író vagy, lehet, hogy egyszerűen egy másik műfajban próbálod ki magad és az eddigi komoly, esetleg tudományos körökben ismert műveid mellett a humorosabb, könnyedebb, ellentmondásosabb történeteidet el akarod választani a valódi nevedtől.

Az álneveknek világszerte nagy hagyománya van, szerintem senki sem ítéli meg negatívan. Lehetnek ugyan idióták, akik azt mondják, hogy gyáva vagy, ha nem vállalod a valódi neved, de vajon ők minden netes kommentjükhöz odaírják a valódi nevüket?

Annyit, hogy a saját és az írói világot/életet el akarja különíteni egymástól.

Esetleg: az írói álnév jobban cseng, mint az igazi. (Vagy esetleg az igazival már van valami költő-író, akár nagyon híres is. (Mondjuk Arany János.))

Ezer oka lehet.

Pl.

- bizonyos műfajban már elismert, sikeres, de más műfajban is kipróbálná magát, de az első műfajának die hard fanjaitól kapná az oltást, hogy fujj, XY miért ír mostantól krimi helyett romantikus regényt? stb.

- van olyan műfaj, amit bizonyos nemű szerzőtől jobban elfogadnak (J. K. Rowling neve ugyan nem teljesen álnév, de ő pl. azért nem írta ki a teljes nevét, mert a kiadója úgy vélte, hogy ilyen tematikát olyan szerzőtől, akiről azt gondolják, hogy férfi, jobban elfogadnak... romantikus regényből meg rengeteg van női álnévvel férfiszerző)

- van, aki direkt titokzatoskodik, és ez az írói személyisége, hogy titokzatos és elérhetetlen

- nem akarja a hírnevet, nem szeret a figyelem középpontja lenni

- olyan munkája van és olyan műfajban ír, hogy úgy érzi, ciki lenne, ha kiderülne (teszem azt, én régebben írogattam, most is szeretném újra elkezdeni, de írási szempontból jobban érdekelnek a könnyedebb témák... főként szerelmi és ifjúsági történetek... viszont ahol dolgozom, rengeteg a sznob vagy a szakbarbár, volt egyetemi szaktársaim között is... ha esetleg publikálnék, inkább nem saját néven tenném)

Nem hinném, hogy negatív/gyáva tett lenne álnéven publikálni. Példának okáért: én nagy ritkán írok egy-egy felnőtt tartalmú részt az aktuális történetembe, vagy olyan cikket, ami hiába nem érinti a témát, tudom, hogy kettő másodperccel publikálás után, erőteljesen elkezdenek majd politizálni alatta (abból szeretek a nevemmel együtt kimaradni). Ezen okokból, én álnéven írok. Azonban. Ha megkérdezné valaki személyesen, olvashat-e tőlem valamit, nem titkolnám el előle, mik tartoznak hozzám. Ilyen formán, nem gondolom 'ciki' dolognak.

Ami még befolyásolt: néhány éve valaki csúnyán visszaélt a helyzettel, miszerint a saját nevemen írok, azon jegyeztek be az összes sportegyesületbe, művészeti intézetbe, úgy regisztráltam a közösségi oldalakra, stb, stb... Nem fejtem ki, a lényeg, hogy én azóta jobban érzem magam így.

A '90-es évek elején, mikor boldog-boldogtalan kiadót alapított, és tonnaszámra öntötték az olvasók nyakába a sci-fi és fantasy történeteket (gyakran úgy, hogy engedély nélkül felhasználták híres történetek elemeit, pl. Star Wars) szinte kötelező volt angol álnevet használni. Akkoriban negatív felhangja volt az írói álnévnek.

Manapság is egy csomó kétes értékű regényt publikálnak művésznéven, de ez inkább a YA-"irodalomra" jellemző. (Spirit Bliss, Benina meg ilyen nevek, meh.) Sci-fi, fantasy terén egyre többen jelenhetnek meg saját polgári nevükön. Az álnév nem ciki, nem elítélendő, egyszerűen ritkább, mint korábban.