Miért jobb ha élőben rajzolok le valamit, mintha képről?

Egészen más élőben, 3d-ben látni valamit s úgy másolni (végülis a valóságot másolod). Ha nem fotót másolsz, akkor pedig a művész egyéni látásmódja, stílusa is benne van, ami egyébként egyáltalán nem rosszabb! Az nagyon hasznos is lehet, én is rengeteg festményt másoltam, hogy tanuljak a régi mesterektől (kompozíció, kontraszt, miegymás).

De ha csak másolsz, az sem elég. Elmélet is kell, magadtól is alkotni (jó, biztos van, aki egész életében tájképeket fest élőben és remek, de általában azért tanulni kell anatómiát, kompozíciót - OK, ez tájhoz is nagyon kell, érdemes az előtted levő táj megfelelő részletét festeni s akár lehagyni egyes előnytelenebb elemeket...etc.).

A kép semmiképpen nem olyan, mint a valóság s nemcsak a kisebb dimenziószám miatt. A fotó sem olyan, mint a valóság, az is leképezés már a dinamika, szín terén is, a 3d adta plusz infók eltűnése mellett.

A fénykép már át van konvertálva 2 dimenzióba, szóval ha arról másolsz nem neked kell átkonvertálni, így nem fogod megtanulni, hogy valójában hogy néz ki és hogy működik egy adott dolog, csak egy adott pillanatban lévő állapotát (a képen lévőt) fogod tudni reprodukálni később fejből. Ha élő dolgokat rajzolsz, akkor viszont értelmezned kell amit látsz, ahhoz hogy megjelenítsd, így megmarad a fejedben és ha sokat csinálsz, egyszer csak összeáll a kép és kép meg valóság nélkül is fogod tudni.

Én alapvetően nem képről tanultam rajzolni, rengeteg ülő meg fekvő modell után akartam egy kis mozgást vinni a dolgokba, szóval képről másoltam pár extrém pózt (pl tornászok) és érzékelem a kettő közti különbséget a fejemben. A valós dolgokat teljesen más megközelítéssel rajzoltam mint a képet és a képekből szinte semmit se tanultam amit az alaposabb tanulmányozásukkal nem tanulhattam volna meg.

Fényképről való másolástól is rengeteget lehet fejlődni.

Viszont, kellennek az élő dolgokról való rajzolás.

A folyamatos képről való másolás torzítja a látásmódodat!

Üdv.:

Egy tetováló

Kopírozni még én is tudok. Festeni meg rajzolni viszont már nem.

Hogy a 3D dolgokat hogy kell ábrázolni 2D-ben, na az a rajzolás.

Ha ez a 3D -> 2D konverzió már kész van, akkor az már csak másolás és nem rajzolás. Legalábbis nekem.

Egyetértek kommentelőkkel.

Nem véletlen tanul a művészetis éveken át alapokat, aminek nagyrésze arról szól: hogyan dolgozod fel a 3D dolgokat az adott 2D felületre.

3D-ben több dologra kell figyelni, az agy több szemszögből "vizsgálja" azt amit lerajzolni készülsz.

Pl az én nem csak rajzolok, hanem szobrászkodok is egy ideje. Ott éreztem igazán, hogy az agyam mennyire átlátja a dolgokat. A legelső "faragásom" úgy indult, hogy van egy drága babafajta a BJD s nagyon akartam egyet - otthon az angyal alakú gyertya inspirált arra, hogy viaszból kipróbáljam magát a fejet kifaragni.

Majd a tanáromnak megmutattam s látták mások is kérdezve azt: Mióta faragok. - öhh csak pár napja xD, azelőtt sose alkottam hasonlót.

A 3D fontos szinte minden alkotásban legyen az rajz, kerámia, ruhatervezés, szobrászat... stb.

A geometria órákat pedig imádtam, érdekes volt számomra s azok kivételes tanórák közé tartozott, amit lelkesen vártam.