Mi az oka, hogy valamennyi költőnk, írónk alkoholproblémákkal küzdött, hullámzó lelkiviláguk volt, némelyekben még az öngyilkossági szándék is megfordult?

Talán mert valamit valamiért.

Vagy mert árukapcsolásról van szó.

Vagy esetleg nem azért lettek "dekadensek", mert művészek voltak, hanem azért lettek művészek, mert "dekadensek" voltak.

Na, azért a 20. század előtt is voltak bőven "dekadensek". Arthur Rimbaud és Paul Verlaine például többszörösen is "dekadens" volt; volt minden, amit csak nem restelltek kipróbálni/használni. Vajon lenne mit olvasnunk tőlük, ha "prosperálók" lettek volna?

Sokak szerint a művészi hajlam gyakran együtt jár valamiféle érzékenységgel, amit gyakran csak narkotikumokkal/tudatmódosító szerekkel tud elviselni az adott művész.

Esetleg maga az alkohol/narkotikum/stb. az ihlet egyik forrása (a képzelőerőt befolyásolja például).

A művészi hajlam egyik lényeges eleme (lehet) a lelki érzékenység, a pszichés labilitás is. Egyedi látásmód, egyedi kifejezési képesség.

Meg ilyesmi.

Szerintem.