Művész barátokkal rövid filmet forgatunk, nekem dohányzás lenne a szerepem, viszont én nem cigizek, elvállaljam? 23L

Annyi a lényeg, hogy egy laza, fiatalos, ugyanakkor művészi filmet forgatunk korombeli lányokkal és fiúkkal. Sok olyan dolog szerepel benne, mint ami a való életben látható, igyekszünk reálisak lenni.

Maga a film rövid, 45 perces, de nagyon jól haladunk vele, sőt, már több, mint a felét le is forgattuk.

A szerepem szerint egy megszeppent lány vagyok, aki magányos, de talál barátokat magának. Összebarátkozom 3 másik lánnyal, akivel jól meg fogjuk érteni egymást, viszont ők dohányoznak. A cselekményben, itt fognak kezdődni a nehézségek.

Az én részemről már leforgattuk a legtöbb jelenetem, amikor megszeppenve ülök otthon, magányosan a szobámban, elkezdek kimozdúlni a világba, összebarátkozom a 3 lánnyal stb... Aztán jön a jelenet, amikor ők hárman rágyújtanak, én pedig zavarban vagyok és szorongok. Kínálnak a cigivel, de én azt mondom, hogy köszönöm, nem kérek, amit ők megértenek, de a szerepem szerint, tovább szorongok.

Ezeket a jeleneteket már mind leforgattuk, s most jött az ötlet, hogy lehetne az is, én rágyújtok a lányok bíztatására, ahol köhögök, szenvedek. Sőt, ha benne vagyok, lehetnek olyan jelenetek is, ahol már gond nélkül dohányzom, a közösség része lettem és jól elbeszélgetek a lányokkal.

A karakter fejlődésének érdekében, nagyon fontos lenne, hogy láthassuk, a megszeppent lányt, aki félt kimozdúlni otthonról, barátokat talál és magabiztos lesz, sőt, dohányzik a többiekkel.

Nem tudom, hogy elvállaljam-e. Én magam nem dohányzom, kerülöm is a dolgot a való életben, de a film kedvéért én szívem szerint, megtenném. Az a jelenet, amikor a 3 másik lány cigizik és én zavarban vagyok, először gondot okozott, de végül komoly színész módjára megbírkóztam a feladattal.

Viszont a színészkedés az életem a rajz és festészet, versek írása mellett, imádok színészkedni, szeretnék még nagyon sok szerepben részt venni! És azzal is tisztában vagyok, hogy, lévén, komolyan gondolom a dolgot, úgyis belefutok majd ismét dohányos szerepbe a munkám során. Teljesen reális, hogy majd még nagyon sokszor adódik dohányos szerepem. Ilyen értelemben, nem árt hozzászoknom és elfogadni a dolgot.

Személy szerint félek, mert mondom, nem dohányzom, viszont a művészi énem nagyon mélyen kívánja a dolgot. Mit tegyek? Vállaljam el a szerepem?