Ha rajzoltok valamit, de már a munka közben azt érzitek, hogy nem megy, hogy lendültök túl rajta? :D

Én inkább félreteszem azt, ami nem sikerül, mert csak idegeskedek miatta. :D Ami meg sosem megy nekem azt főleg nem erőltetem.

Eleve ne úgy állj hozzá, hogy most kell megalkotnod életed főművét. Csak lazán: legjobb tudásod és ösztöneid szerint, de végül úgyis lesz, amilyen lesz - minél többet gyakorolsz, annál jobb, ez egy folyamat. Egyébként meg bátran össze is lehet tépni meg átfesteni valami egész más anyaggal - az újrakezdések miért ne férnének bele? A lényeg, hogy szeresd, amit épp csinálsz, akár alázattal, akár szenvedéllyel, és ne már előre egy leendő kritikus szemével nézd félve önmagad, akkor "nem baj fiam, jóra megy az ki" - én ezt szoktam mondogatni nagyanyámat idézve és és használ is :)

Akkor félbehagyom. A portért meg gyakorolni kell, és akkor menni fog. Senki sem rajzol egyből tökéletesen.

Bár nekem pont a portré a kedvencem, és az erősségem, én is ismerem az érzést, amikor valamin látom, hogy nehezen fogom megszülni, de addig csinálom, amíg jó nem lesz.