Olvastátok Kafkától Az átváltozást? Milyen volt?

Köszönöm az eddigi válaszokat :)

Én is, végig nagyon sajnáltam Gregort. Az elején még megpróbáltak vele kedvesek lenni, de undorodtak és féltek tőle, még a húga is alig bírt bemenni a szobájába. A második "részben", "egységben", vagy nem tudom, minek hívják, ott volt róla szó, hogy még reménykednek a visszaváltozásban, amikor Greg szobáját ki akarták pakolni. "és vajon a bútorok eltávolításával nem annak jelét adnánk-e, hogy a javulás minden reményéről lemondtunk, és kíméletlenül magára hagyjuk? Azt hiszem, az volna a legjobb, ha igyekeznénk a szobát abban az állapotban hagyni, amelyben azelőtt volt, hogy ha Gregor újra visszatér hozzánk, mindent változatlanul találjon, és könnyebben elfelejthesse a közben eltelt időt."

A legszomorúbb, hogy ahányszor elhagyta a szobát (mindhárom "részben" egyszer, a "rész" második felében), mindig félreértették őt. Meg, hogy Gregor önfeláldozó volt. Emberként is ő tartotta el a családot, bogárként is inkább a kanapé alá bújt, meg még lepedőt is terített rá, hogy Grete ne láthassa, így ne irtózzon tőle. Meg ugye, a második "részben" pont azért ment ki a szobából, hogy segítsen a húgának felébreszteni az anyját, aki Gregor szobájában feküdt ájultan (ráadásul pont a fiú miatt).

Nagyon rossz lehetett neki, amiért annyi mindent akart csinálni, dolgozni, hogy segítsen a családján, a húgát beíratni a Konzervatóriumba, mert imádott hegedülni (bár Greg emberként nem volt annyira oda a zenéért, mégis ezt tervezte - bogárként viszont az állati ösztönök csalogatták elő: zeneszó és étel szaga).

Bizonyos dolgok számomra is ismerősek voltak, ezért is hatott rám ennyire erősen a mű. A családom hasonlóan bánt velem régebben, de amúgy nem vagyok szomorú, mert vannak barátaim, tudok velük együtt szórakozni, beszélgetni, meg minden. Szóval nem úgy vagyok, mint Greg, de pár dolgot én is megéltem abból, amit ő.