Vannak itt művészek? Vissza lehet jönni totális kiégésből?
Nem akarom hosszúra nyújtani a sztorit, mert nem a részletek a fontosak, plusz lehet rám ismerne valaki amit nem szeretnék. Képzőművész hallgató vagyok. Teljesen értelmét vesztette számomra mindaz ami miatt anno jelentkeztem felsőoktatásba, és ami motivált egy jó húzós 10 éven át egészen idáig. Van innen tovább? Vagy kezdjek új szakmát tanulni huszonx évesen?
Szívesen olvasnék személyes történeteket, megoldást nem várok senkitől, az nem úgy megy.
Művész nem attól leszel hogy ismer a nagyközönség, azt ismeretségnek hívják, ahogy Te is írtad #11, tehát "...hogy bárki lehet ily módon művész", az sem igaz, de bárki lehet ismert. De továbbmegyek.
Ha az igazi Művész alkot, majd 5 évet kihagy, és 5 év után újra alkot, akkor a köztes időben, amíg nem csinált semmit, mi volt? Hát Művész. :)
Nem attól függ hogy alkotott-e valamit, vagy nem.
A Művésznek egyedi látásmódja van, egyszerűen máshogy érzékel, meglát olyat, ami mellet a többiek elmennek, vagy észre sem vesznek. Például ránéz egy felhőpamacsra és azonnal egy arc jelenik meg benne, majd ezt lefesti, megzenésíti vagy verset ír belőle. Hogy a dolog ismert lesz-e vagy sem, az jelentéktelen, hiszen a művész alkotása a mű megszületésekor véget ért. Eddig tartott a művészet. Innentől a művész már a következő művön gondolkodik, az addig lázasan reszelgetett mű már hidegen hagyja, nincs vele dolga.
Az utolsó két mondattal pedig teljes mértékben egyetértek, kiemelve a " ne akarj megfelelni" szavakat. Ez a kulcs, bár ez is kétlépcsős. Az első lépcső, hogy másoknak ne akarj megfelelni, talán kicsit könnyebb, bár akarva akaratlanul mérlegel a mű születése közben az ember, hogy vajon beleillik-e a mai trendekbe, hozzáméri a már "befutott" dolgokhoz, tehát még ezt sem egyszerű "átlépni", de a második lépcsőt, a saját maga által állított mércét még nehezebb. Mert mi van, ha önmagadnak nem tetszik az alkotás?
Kukába dohtatod .. vagy .. mondhatod azt: "Ez a pillanat (létezés/Isten/akármi) rajtam keresztül most ezt szülte, és nekem nem tisztem megítélni hogy ez jó vagy rossz".
Az előző válaszolónak:
Ezt írtad:
"Művész nem attól leszel hogy ismer a nagyközönség, azt ismeretségnek hívják, ahogy Te is írtad #11, tehát "...hogy bárki lehet ily módon művész", az sem igaz, de bárki lehet ismert."
A társadalom szemében lesz akkor művész, ha meg(s így el)ismerik, én így értettem, elnézést, ha félreérthető voltam. Hiába mondja magáról, hogy művész, ha senki sem tartja annak, mert nem ismerik. AZt is, hogy bárki lehet ily módon művész, arra értettem, hogy az ismeretség csodákra képes, magyarul lehangoló, hogy a protekció még a művészetbe is "beleszól".
Egyébként egyetértek a további megállapításaiddal.
Nagyon tetszett a leírásod az alkotás közben megfogalmazódó kételyekről, a másoknak és az önmaguknak való megfelelés kényszere alól való kikerülés nehézségeiről.Én is minden alkalommal megküzdök ezekkel. Furcsa dolog ez a művész-dolog, hogy ki lesz művésznek tekintve a halála után, illetve ki még életében, és milyen szempontok alapján. Nyomasztó.
Megint én vagyok, a 13-as.
A 12-eshez szólok, még mindig:
"Mert mi van, ha önmagadnak nem tetszik az alkotás?
Kukába dohtatod .. vagy .. mondhatod azt: "Ez a pillanat (létezés/Isten/akármi) rajtam keresztül most ezt szülte, és nekem nem tisztem megítélni hogy ez jó vagy rossz"."
Ezt is annyira ismerem :D
Nagyon klassz értesülni arról, hogy más is néha így van vele. Gyakran töprengek ezen. Kidobjam, ne dobjam, rossz-e vagy jó? :)
"A Művésznek egyedi látásmódja van, egyszerűen máshogy érzékel"
Szerintem nem épp úgy van, hogy "máshogy érzékel", hanem inkább tulajdonképpen mélyebben érzékel, normális esetben nem másat érez a valóságból, mint egy dilinyós, hanem mélyebben, tágabban lát rá, közelebbről megakar ismerni dolgokat, azért lát rá "másképpen", ami nem azt jelenti, hogy erőltetetten mást lát bele, mint ami az valójában lenne. A látásmódja nem attól lesz hihető, hogy erőltetetten "elvontnak" és "másnak" mutatja magát, hanem egyszerűen attól válik mássá, hogy életszerűen és őszintén elmerül valamiben, és látszik rajta, hogy van értelme annak a közelségnek, ami az élethez köti. Szerintem nem attól válik művésszé valaki, hogy furcsának és örültnek nézik, inkább azon a ponton érzi magát igazi művésznek, amikor akad olyan közönsége, aki megérti őt.
Művészként tekintenek arra is, aki ugyanúgy látja a dolgokat, mint mi, de sokkal kifejtettebben letudja ezt írni, vagy színesebben kitudja fejezni, érdekesebben előtudja adni azt, mint mi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!