Tetszik ez a novella?
Első novellám, szerintetek milyen lett?
Soha be nem gyógyuló sebek
Ment az iskola parkjában, kezében a késsel. Már tudta mit kell tennie, egyszerűen meg akarta tenni. Végre meg fog felelni az elvárásoknak, lesz valaki. Ő is beszélgethet másokkal a folyosón a gúnyolódások kereszttüze nélkül. Nem az ő fejét nyomják majd a wc csészébe. Tisztelni fogják. olyan lesz mint ők, olyannak kellett lennie. Csak így érvényesülhet, csak így lehet valaki.
Ujjaival végigsimított véraláfutásain. Többé nem lesz ilyesmiben része. Vége lesz ennek egyszer és mindenkorra. Ő vet majd véget neki.
A felelősség? Bele sem gondolt igazán. Csak az számított, hogy a testvéreivel ilyen ne történhessen meg. Büszkék lesznek rá, ők tudni fogják, hogy csak értük tette. Amikor végez, hazamegy majd. Jó hangulatú vacsorában lesz része. Tudta, apja majd büszkén mondja, talán életében először „Ez az én fiam. Magam sem csináltam volna jobban.”
Nem érzett bűntudatot. Miért is tette volna? Próbálta megoldani másképpen, de tudta, hogy hibázott. A többieknek volt igazuk. A szüleinek volt igaza. Mindig próbált szólni nekik, amikor félt elindulni hétfőn, vagy a rettegéstől útközben bepisilt. Olyankor amelyik éppen otthon volt, csalódottsággal vegyes ingerültséggel rázta meg a fejét. „Hát dolgom van, nem látod? Aki egy diákcsínyen sír, az nem férfi. A férfiak nem sírnak ilyen apróság miatt. Ne hagyd magad fiam, az a te bajod, hogy olyan bamba vagy, mint egy szende kislány”
Már hallotta őket. Fociztak, azzal a labdával, amit ő kapott a születésnapjára. Soha nem játszott még vele. Érezte a szájában a diadal ízét. Kezében a kés hirtelen valósabbnak látszott.
Az igazi fiúk nem sírnak. Ők cselekszenek.
válasza: válasza: válasza:Hmmm.
Novellának azért nem nevezném, inkább tárca vagy egyperces.
Az első két mondat sutácska: egy iskolának inkább udvara van, a második mondat második fele felesleges túlírás.
A "kezében" helyett én a "zsebében markolt"-at írtam volna, mert azért ha valaki egy iskolai udvaron ( parkon) keresztül megy egy késsel a kezében, arra valószínűleg felfigyelnek, mielőtt használhatná.
"Ujjaival végigsimított véraláfutásain." - Ez giccses és értelmetlen. Egy véraláfutás jellemzően tapintásra nem különbözik a bőr többi részétől, csak el van színeződve. Inkább heget írtam volna.
"Nem érzett bűntudatot. Miért is tette volna?" - Ez megint egy sutácska megoldás. Az ember az érzéseit nem teszi. Sokkal jobb lenne ( még ha szóismétlés is), a következő megoldás: "Nem érzett bűntudatot. Miért is érzett volna?"
"Érezte a szájában a diadal ízét. " - Giccses és értelmetlen. Inkább " Előre érezte a diadal mámorát".
"Kezében a kés hirtelen valósabbnak látszott. " - A "látszott" nettó sületlenség. Inkább "tűnt".
Ezeket az apró hibákat leszámítva kifejezetten tetszett! ( Ezért is írtam részletes véleményt!)
Egyetlen mondat kivételével jól eltaláltad az arányokat, nem írtad túl, de minden, a megértéshez szükséges infó benne van.
Őszintén gratulálok! Tehetséges vagy.
( Azt azért nehezen hiszem, hogy ez az első írásod lenne!)
válasza: válasza:"Így viszont a levegőben lóg, hiányzik a végkifejlet."
Ez igaz, de ez nem biztos hogy hiba. Én például kifejezetten kedvelem az ilyen "nyitott" történeteket, amelyeknél az olvasó agyalhat a végén.
És szerintem itt nem is számít a végkifejlet. A cél annak az ábrázolása lehetett, hogy hogyan jut el egy gyerek egy végzetes tett elhatározásához. Nekem legalábbis erről szól ez az írás. És ebből a szempontból lényegtelen, hogy a végén sikerül-e neki.
válasza:"A cél annak az ábrázolása lehetett, hogy hogyan jut el egy gyerek egy végzetes tett elhatározásához."
Szerintem is. Ám mivel a gondolatok elsősorban a karakterre terelik a figyelmet (legalábbis az enyémet), és nem a cselekményre, ezért becsapva érzem magam, és nem úgy, hogy nyitva maradt, bizsergessen csak. Nem az a baj, hogy nyitott, hanem hogy nem egész. Az is rendben volna, hogy nem derül ki, mi történt konkrétan. De a főhős nem jut egyről a kettőre, akár "felfelé", akár "lefelé".
"Kezében a kés hirtelen valósabbnak látszott.
Az igazi fiúk nem sírnak. Ők cselekszenek."
Ez éppen úgy lehet az elhatározás megerősítése, mint a kétely felmerülése, amit meg kell magyaráznia magának. Nem határozta el magát. A fantázia szintjén marad, a fantázia pedig végtelen, majdnem olyan, mint az üres papír, rajta az abszolút nyitva hagyott történettel. Annyira érdemes nyitva hagyni, hogy az olvasó, ha akarja, gondolatban olvasóként is zárja le, és ne érezze azt, hogy akkor már társszerzővé válik. Mert én ezt érzem.
Először is mindenkinek köszönöm a válaszokat! :)
Ez már a kész írás.
2-es, köszönöm :)
3-as, neked is, főleg a tanácsokat! A saját iskolámból indultam ki, annak meg konkrétan ősparkja van, és nem egy nyitott udvart képzeltem el. Azért fogja a kést, hogy ezzel is kifejezzem azt, hogy amikor éppen nem szekálják, akkor mennyire láthatatlan.
A válaszodat megfontolom, és átjavítgatom, ahol úgy érzem. Nagyon köszönöm! (Első novellának tényleg első novella (na jó, akkor egyperces :) ), régebben 13-14 évesen írtam pár verset, de ennyiben maradt. Sokat olvasok, novellákat is, Örkény a kedvencem)
4-es és 6-os: A fiú megtámadta őket. Számomra ez az utolsó 4 mondat az elhatározása volt, hogy akkor mehet a menet. Ezekszerint sajnos nem sikerült olyan hatást keltenem, amilyet szerettem volna.
válasza:Még korrigálhatsz rajta, ha van kedved, de természetesen első novellának ez tényleg jól sikerült, meg különben se én legyek, aki vadidegenül megmondója, mit tegyél vele; ez a te történeted.
Na, igen, nekem a kés az elején nem a láthatatlanságot, hanem az egész történetet átható feszültséget adja meg. De a láthatatlanságot amúgy is rendesen beledolgoztad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!