Tetszik mektek ez a novella?

Egy jó tanács:

tanulj meg magyarul.

Ezen belül fontos a helyesírás - és a tagolás is.

Utána majd elolvasom.

Bocs, de Te egyszerűen nem tudsz rendesen írni. Tőmondatok halmaza. Kötőszavak vagy valami?

Meg valami fertelmes a szóhasználat: "lány utódot nemzenek", "hajdani kismama".

Az elgépelések soráról nem is beszélve. A történet: valószínűtlen, hogy 10 perc után már egy ilyen diagnózist megállapítsanak egy újszülöttnél, az még inkább, hogy a szülők otthon várják a fejleményeket, miközben a kórházban is lehetnének. A vége meg nem illik oda.

Hát... olvass sokat - igazi klasszikusokat, Gárdonyit, Jókait, 1-2 év múlva Tolsztojt, Csehovot, W.Goldingot. A silány bulvár irodalmat, újságokat ki lehet hagyni, csak időpazarlás.

És addig írj naplót, napi ritmusban (ez fontos, mint a sportolóknál a napi edzés, zenészeknél a skála -minden képesség-, készségfejlesztésnél a napi ritmus a legfontosabb, a nyelvtanulásnál is. A napi szellemi élményedeiről, olvasmányaidról írj pár sort, azokról az eseményekről, amelyeket aznap átéltél. És fokozatosan ráérzel, hogy kell teljesen hétköznapi leírásban nagyon nagy mélységeket ábrázolni a végtelen emberi lélekről.

Kuka.

- idő?

- perspektíva, akin keresztül bemutatod a dolgot?

- mondatszerkesztés?

- NEM narrálhatsz direktben!

- és olyasmiről ne is írj, amiről fogalmad sincs, mert hiteltelen leszel (a pitvar-kamrai rendellenesség már magzati korban kiszűrhető, továbbá, a helyrehozása nem éppen "gyors műtét", hanem életveszélyes beavatkozás)

Megkérdezhetem, hogy ennek az egésznek mi az értelme? Mi késztetett arra, hogy éppen egy ilyen történetet írjál? Mi a tanulság? Mi az amiért bárki el akarná ez olvasni? Mi ebben a különleges?

Nekem úgy látszik mintha bármiféle szándék nélkül leírtál volna egy teljes mértékben érdektelen, szokványos történetet.

Szia!

Először is, ez még nem történet, csak egy történetnek a váza. A történetet úgy kell leírni, hogy az olvasó szinte maga előtt lássa. Pl.

"A fájások egyre gyorsabban követték egymást, de Anna igyekezett visszafojtani nyögéseit, hogy ne vonja el John figyelmét a vezetésről. Megrémítette a sebesség, lehunyta a szemét, hogy ne lássa, milyen őrült tempóban száguldanak el a villanyoszlopok az autó mellett. Most, hogy kizárta a külvilágot, és csak az autó monoton zúgását hallotta, könnyebb volt befelé figyelnie. Nem volt babonás, de most nem is tűnt annyira lehetetlennek, hogy gondolataival üzenni képes a benne rejlő, megszületni készülő gyermeknek.

Britney. A név, melyet a kislánynak választottak, felidézte benne az utolsó ultrahangfelvételen látott babaarcot. Anna úgy vélte, inkább Johnra hasonlít, és örült ennek, bár John esküdözött rá, hogy szerinte Anna vonásait viseli. Nemsokára megtudják, melyiküknek lett igaza. Csak érnének már oda... és épségben. Anna kinyitotta a szemét, félig-meddig remélve, hogy már a város fényeit látja a távolban, de csak a végtelenbe nyúló utat látta. John éppen egy kisteherautót előzött meg, valószínűleg nem túl szabályosan, mert a sofőr az öklét rázta felé. Anna újra összerándult a fájdalomtól. A mellettük suhanó villanyoszlopok látványa most megnyugtatta: érezte, hogy minden másodperccel közelebb kerülnek a kórházhoz, ahol a mindig nyugodt, profi Smith doktor várja."

Ez most csak egy pár perces ujjgyakorlat, érzékeltetésnek szántam, hogy én valahogy így írnám. Ha sokat gyakorolsz, menni fog neked is, én is arról a szintről indultam a te korodban, ahol most vagy.