Írnátok nekem ide morbid verseket? (nem kell sajátnak lennie)

A gravitációs hullám szenzációval felfedezték a negativ tömeg létezését. Ez a tömeg eltünteti a csillag gravitációját, igy olyan mintha az nem lenne és tisztaság van és közel mehetünk a csillaghoz. A gravitációs hullámmal felfedezték azt is hogy van kétmagos csillag mintha dualcore cpu lenne, sosem akad be, mindent megold, gyorsabb és nagyobb mintha csak egymagos lenne.

A fekete lyuk találkozás amúgy nagyon ritka dolog, igy ez egy hatalmas esemény volt, olyansmi mint pl az 1500-as évekbeli neutroncsillagrobbanás. Ahol ez történt, ott kitisztult az ég és egy csillag révén ki is lett nagyitva, úgy hajlitja a fényt a negativ tömeg.

Ahol ez megtörtént, ott most egységet lehet látni, egy nagy fekete golyót ami csillámlik és az égbolt kerékként tekeredik köré, amit ez a golyó megforgatott és az úgy is maradt.

Egy Gregor Samsa nevű költő jutott most eszembe. Mondjuk valószínűleg még nem hallhattál róla, mert nem ismert költő, inkább csak hobbiból ír. Én is véletlenül találtam rá, amikor Facebook-on verseket megosztó oldalakat kerestem. (Gregor Samsa versei) (A verseket a könnyebb elkülönítés miatt beszámozom). Amúgy nem csak ilyeneket ír, de vannak ilyenek is.

1. Akasztott ember I.

Lágyan lengedezett a tavaszi szellő,

Mindent beborító virágillat,

Az alkonyi nap halovány sugára

Még a házak falát simogatta.

Az álmos madárkák fáradtan csiripeltek,

A távolban idegent ugatott egy kutya,

A folyóparton varangyok, békák kuruttyoltak,

S muzsikálni kezdtek a tücsök-hadak.

A Főtéren - mintegy a nap legszebb díszeként -

Emberek százaitól körülállva,

Egy illatos hulla ringatózott

Hosszú kötélen fellógatva.

2. Sírba téve

Kemény koporsó lett új faágyam,

Sötét sír új nyughelyem,

Örökké álmodom a csendes halálban,

Már senki nem fog megzavarni engem.

Szemem, mely végtelent kutat, szemfödél borítja,

Testem rideg, mozdulatlan és merev,

Nyakamat kötél már nem szorítja,

Soha többé nem szenvedek.

Tél van még, a föld fagyos,

A jeges sírban fázik foszló testem,

Úgy reszketnek a húscafatok,

Mint őszi szélben a falevelek.

Lassan majd porrá leszek,

Míg lelkem szabadon száll,

Jó és rossz már nem érdekel,

Csak várom a feltámadást.

Íme, mi történik a harmadik napon?

Elérkezett az én Húsvétom vasárnapja,

De nem reng a föld, nem repednek a sírok,

Nem térek már vissza e világba.

3. Akasztott ember II.

Négy teljes napja csak lóg élettelenül,

Elfeledve és temetetlenül...

Új ékszere nem ezüst vagy arany,

Kenderből fonták, s jól illik a nyakra.

Húsa már foszladoz, bűzt árasztva rothad,

A holló már mind a két szemét kivájta,

Teljesen ellepik döglegyek s kukacok,

Szél lóbálja odakint, az udvaron.

Négy nappal ezelőtt kötöttem fel magam.

Szerencsére, abban a pillanatban meghaltam!