Saját kissé morbid versike, kinek mi a véleménye?

Unalmasabb perceimben egy regényt írok, egy éve sacc tettem is ide fel belőle pár oldalt, akkor kaptam tanácsokat stb, a regény lassan elkészül. Viszont közben valahogy jött egy kis verses ihlet egy lány segítségével, és hát ez lett belőle.

Stílusban talán még legjobban Poe-ra üt, szóval, nem egy vidám délutáni ének.

Farkasok dala

Néma álmom látom, holdvilág a tájon,

Vér-harmat szunnyad minden ágon,

Ezüst sugara ősi átkomat táplálja,

Leláncolt lelkem kitartón pásztázza.

Vonyít a bestia, hajt a vér szava,

Belülről marcangol acélos karma,

Csontom roppan, bőröm felreped,

Ütött az óra, a lény nem ereszt.

Immár farkas ének, mi hangom száll,

Az erdő minden vadja utamból áll,

Bátor Holdamnak végtelen sugara,

Vérvörös szempárból tükröződik tova.

Ajtóm reccsen, vaspántja szakad,

Vérszagú szellő csalogat tova,

Áldozati bárány, ki láncolva vár,

Sejti már, érte vágtat itt a Halál.

Szegény leány, kezén lánca árkot vág,

Mennydörgő üvöltés üzen a ködön át,

Ne bánkódj, rád még nem vár a túlvilág,

Bestiánk ősi átka már régóta társra vár.

Fehér fog villan, szíve hevesen dobban,

Jövőd, s sorsod mi most ide toppant,

Utolsó sikoltás, egy legvégső imádság,

Egy új kort indít nyakadon a harapás.

Könnyet hullajt az erdő minden vadja,

Hisz jó és rossz már egymást láncolja,

Kicsiny szíve még pumpálja a vért,

De lelke üzeni, az ember már nem él.

Másodjára is ütött ma a démoni óra,

Immár új farkasember vonyíthat Holdra,

Két szív dobban, lelkük átokba forrt,

Nincs biztonságban se élő, se holt.

Két szürke suhanás, mutatja útját,

Merre űzi éhség az újszülött arát,

Kicsiny falu, siratja szűz leányát,

Nem sejtik még, láthatják a mátkát.

Ritka egy násznép, ki feketében él,

Hisz hiányzik innen egy pár még,

De emitt már betoppan a menyasszony,

Örömében ura rögtön friss vért ont.

Sötét átok tombol, a Hold is elbúj,

Immár minden vendég vérébe fúlt,

Örül a bestia, hisz tudja már,

Ezentúl együtt éneklik a farkasok dalát.