Szerintetek mennyire igaz az alábbi állítás? Bölcsészeknek vagy irodalom iránt érdeklődőknek mi a véleménye?

Bölcsészeti és irodalmári ismeretektől függetlenül, csak józan paraszti ésszel: a szerelem és a szülői szeretet is változik az idővel. Ahogy a 30 éves házasok nem tutujgatják, és nem nyalják-falják egymást, mint amikor megismerkedtek, ugyanúgy egy szülő sem ugyulbugyulgatja úgy a 30 éves fiát, mint amikor 1-2 éves volt. Azonfelül ahogy a szerelemben, úgy a szülői szeretetben is létezik végzetes elidegenedés, vagy egyenesen gyűlöletre fordulás. És mindkét esetben része a fájdalom, hogy "így kell éreznem" valaki iránt, aki olyan sokat jelentett nekem.

Ez így egy nagy semmi

Mi ez az álbölcselet?:D

Az első résszel egyetértek, és mintha egy kis cinizmust is éreznék benne, jól látom? Amíg tart a szerelem, addig mindenki öröknek érzi.

A második részre vannak ellenpéldáim, tapasztalatból is, de egy normális családban a szülői szeretet sokkal tartósabb, mint a szerelem.