Mire gondolt ezzel a verssel Ady Endre?

Valószínűleg, mikor írta, volt benne már egy-két pohárka alkoholos ital. Lehet, hogy pont arról asszociált arra, hogy "engem mindig félig szerettek", hogy a pohara éppen félig volt teli.

Egyébként pedig, ha valaki piál egy kicsit, az megtapasztalhatja az élet és a halál közti lebegést. A művészek elég sokszor nyúlnak a pohár után (Petőfi vagy Csokonai nem győztek bordalokat ontani magukból.)

Ami pedig csak félig jó, az igazából nem jó. Legyen a kávé vagy jeges vagy forró, de a langyos kávét ki élvezi? Ha valaki nagyon jó verseket/novellákat, stb ír, arra figyelnek, de arra is figyelnek, akinek a művei borzasztóan pocsékok. Ha viszont valaki középszerű, az kit érdekel?

Csak félig szeretni? Inkább vagy szeressék az embert, vagy gyűlöljék, de ez a "félig szeretni" -- főleg Ady számára- nem jó érzés. Ő is jobban élvezte volna, ha szívből gyűlölik, mintha félig szeretik.

Lehet, hogy őrá is hatottak a hindu tanok, a nirvána, erre utal, "Meg egy kis feledni valóm van."