Kérlek, őszintén! Milyen lett? Várok véleményeket!

Lányregény. Olvass sok ókori művet és még több kortárs irodalmat. Nem hiába klasszikus irodalom a klasszikus irodalom. De, hogy ha azt hiszed, hogy a régi irodalom az olyan nagyon "unalmas", akkor olvasd el a kedvenceimet:

- Ovidius: Átváltozások

- Apuleius: Aranyszamár

- Rabelais könyvei (a legjobb rész, amikor k*rvákból akarnak városfalat emelni)

Alapszabály: Nem írunk szerelmes verset azért, hogy mások olvassák, mivel ők nem értik a két ember közötti dolgokat. És ez általában arra jó, hogy utána bedugjuk őket egy fiókba, mint egy taknyos zsebkendőt a kukába. Maximum odaadjuk a kedvesünknek, aki majd elrakja magának. De kérlek: tömegnek tényleg ne. És ez itt a baj az irodalom oktatással: a legtöbbször csak szerelmes versek vannak, amik miatt a fiatalok azt hiszik, hogy csak ennyi az irodalom holott nem. Szóval olvass sokat, dolgozz ki saját írói technikát, plusz találd meg a stílusod és a műfajt, amelyben képes vagy alkotni. Én pl novellákban vagyok jó, holott "versekkel" kezdtem, de azok annyira pocsékok lettek, hogy az hihetetlen. De ennyit magamról, már így is többet meséltem, mint kellett volna.

Amúgy, ha meglátod az irodalmi alkotások közötti kapcsolatok sokaságát vagy csak legalább annak egy minimális pontját, akkor tudsz majd nagyon jókat alkotni. Van Apollinaire-nek egy erősen pornográf regénye (Tizenegyezer vessző), amiben szintén vannak az ókorra visszamutató, illetve azt kiparodizáló dolgok. Akkoriban nagyjából már mindent kitaláltak. Sajnálom, hogy ez most nagyon zavaros lett, de én nem erőltetném ezt az alkotási vonalat tovább, hanem kidolgoznék egy másikat magamnak.

A dallama, ritmikája megfogott.

(A szavak jelentésére most nem igazán tudtam figyelni, iszonyatosan fáradt vagyok. Majd legközelebb. Jó éjt!)

Hát bizony, egynehány dolog,

versedben szédül, tántorog.

Nem tudod magadat sehogy kifejezni,

ideje is lenne gyorsan befejezni.