Hogy 'szerezhetnék' ihletet?

Az ihletet a tapasztalat szüli. Na persze nem feltétlenül rögtön, konkrétan, bár azért ez is gyakran előfordul.

De minél pörgősebb, eseménydúsabb életet él az ember, biztos, hogy annál inkább jönni fog az ihlet, jönni fog az ötlet. (Nem feltétlenül kell ezeknek külső eseményeknek lenni, lehetnek ezek belső, lelki történések is, pl. szerelem, gyász, stb.)

Lehet, hogy megakadtál miatt, hogy elítélték a verseidet?

Erre a helyzetre például szerintem az a jó hozzáállás, ha minél tudatosabb vagyok a saját verseimre/bármilyen alkotásaimra. Ifjabb művészet-törtetősebb koromban amikor valaki leszörnyűzte egyik produkálmányom, akkor én meg csak vállot vontam, azt gondolva "csak is én tudom azt, hogy mit akarok kifejezni, és azok, akik erre nyítottak/megértik". Persze előnyös, ha minél többen értik azt amit csinálsz, és minél világosabban kitudod fejezni.

Az alkotás egy természetes dolog. Amihez lehet instrukciókat/ötleteket/véleményeket adni, de nem lehet tanítani. Szerintem semmi szükség azt bemesélni bárkinek, hogy azt kizárolag 'megtanulni' vagy valahonnan 'megszerezni' lehet, csak magadból meríthetsz. Persze, mindeközben gazdagíthatod a saját világod máshonnan merített, tanult dolgokból, de például nekem gyakran jobban tetszik az, ami lecsupaszított, puritán.

Én a művészet történetében az őskori barlang rajzokat is élvezni tudom. Nem erőltetni kell, mert ez egy természetes folyamat, amivel tisztán kifejezed önmagad, vagy a környezeted, valamilyen tapasztalatodat "hátrahagyod", erről szól.

Főként az írás/versírás. A művészet más területein vannak olyan ágak, ami a puszta gyakorlatról szól, technikák bonyolítássairól, fitogtató munkák törtetéseiről. Az írásban nem tudok elképzelni ilyen fitogtatást, ha valaki olvas, akkor hiteles érzelmekre, gondolatokra kiváncsi; nem váll-veregetésből fogja elolvasni a munkáid, hanem azért, mert érdekli a világod/érzéseid/gondolataid.

Jó dolog nem csak gondolatokat/szavakat/mondatokat írni, hanem közben reflektálsz valamilyen életbeni eseményre, történésre, vagy érzésre, ami nagy érzelmi hatást kelt rád, legalább annyit, hogy úgy érezd, "ezt érdemes leírni".

"Ne erőltesd" alatt azt értem, hogy előbb alakuljon ki az életedben egy öszinte gondolat, hogyha egyszer rákapnál egy témára, akkor lehet, hogy bezsongva, lendületesen írod majd, erőteljesen. De a lényeg, hogy valami érdekes és egyben öszinte legyen.

Nem muszáj mindenki költő, művész legyen, ha semmi célja nincs ezzel.