Ti szívesen belevetnétek magatokat egy 12 részes könyvsorozatba, aminek a fő profilja az embertelenül naturális ábrázolás?

Minek?

Az ÉLET "naturalitása" éppen elég fárasztó, a NORMÁLIS ember kikapcsolódásként inkább SZÉPRE vágyik, - erre jó a MŰVÉSZETEK élvezete. Számomra csak az MŰVÉSZET, ami gyönyörködtet.

Tudom, hogy vannak, akik még a kegyetlenségeket is megírják, megfestik, megzenésítik, (ELKÖVETIK?!!!), de azoknak erre több oka lehet: ők maguk szenvednek valamitől, és nem szégyellik másokkal is közölni a szenvedéseiket, - vagy egyenesen annyira perverzekké váltak kegyetlen ifjúkoruk szenvedéseitől, hogy így állnak bosszút érte, - bárkin.

Egy biztos: NORMÁLIS ember nem kíváncsi rájuk. Aki bármilyen formában kíméletlen másokkal, az orvosi eset, mert kiskorában megbetegítették a lelkét. Ha orvosi szakemberhez fordul, vagy egyházi lelki gondozóhoz, remélem meg tudják gyógyítani. (Ha elvetemült bűnözőről van szó, akkor ketrecbe kell zárni, mint valami ember kinézetű vadállatot, dúvadat.)

Olvastam Dosztojevszkíjtől a Bűn és bűnhődést. Ő nyilván a saját lelki vívódását írta meg: szabad-e, lehet-e valakinek a vélt felsőbbrendűségében elvenni mások életét, javait, kevésbé értékesnek tartott emberektől. A regény szerint a válasz ez volt: NEM. A főhős lelke is csak úgy nyugodhatott meg, szabadulhatott meg az elkövetett bűn miatti lelkifurdalástól, hogy ÖNKÉNT FELADTA MAGÁT, hogy MEGBÜNTESSÉK! Ez a könyv tehát kegyetlenségekről szólt, de NEM ÖNCÉLÚAN! A lelki vívódás volt a tárgya, és lényegében megoldást is adott a hasonlóan vívódó lelkeknek.

Ha egy könyv csak leírja a naturalitást, de nincs semmi EMBERI mondanivalója, azt a könyvet kár megírni.

Nem tudom, a kérdezőnek mi lenne a szándéka ezzel a kérdéses 12 részessel... Talán nem mindent árult el a könyve céljairól.

Azt javaslom: gondolja meg: mit akar megírni? Kinek? Milyen céllal? Szórakoztatásból? Tanulságként? Segítséget akar kérni ilyen formában? A saját fájdalmait akarja kiírni, - esetleg megírni az orvosának? (Ehhez is joga van, de akkor talán nem muszáj közreadnia, hiszen az orvosa mint orvosi titkot fogja őrizni.)

És miért éppen "12 részes" könyvet akar írni? Ebből arra következtetek, hogy a lényeg kevésbé fontos, mint a külső megjelenítés. Félek, hogy a tervezett mű "tartalmatlan", tehát értéktelen lenne. De csakis a szerzőre bízhatom...