A Mi Himnuszunk a legszomorúbb? Miért nem tudunk örülni az élet apró örömeinek?

Ahogyan Hankiss Elemér szociológus egyik tanulmányában leírja:

"Átnéztem százegynéhány ország himnuszának szövegét; felidézik a hajdani szolgaságot és a zsarnok elleni hősi küzdelem emlékeit, zengik a szabadság, a becsület, a diadal dalát (főképp a dél-amerikai országokban), zengik a békét, az ország tájainak szépségét, népének szorgalmát és boldogságát (főképp a skandináv és az angolszász országokban), zengik az igazság, a törvény, az egység, a becsület dicséretét (egy-két frankofon országban), kardot csörtetnek, hörgik a gyűlöletet és a harcra készséget a zsarnok s minden ellenség ellen (nagyon sok országban) - de a magyaron kívül az uruguayi himnusz az egyetlen, amelyben megpendül a bűntudat."

Érdekes módon, Uruguay himnuszának az egyik szerzője Debály Ferenc volt.

Egyébként a Himnuszunk már csak azért is ilyen hangulatú, mert a megíráskor a körülmények nem éppen a legkedvezőbbek voltak a számunkra. Ezt már az alcím is elárulja: A' magyar nép zivataros századaiból. Ha teszem azt Mátyás király idején került volna sor a megírására (ami eléggé elképzelhetetlen) mindjárt más érzést keltene.

A dallam pedig eredetileg sokkal gyorsabb, verbunkos volt, csak Trianon és a világháború miatt vált ilyen gyászossá.