Mondanátok őszinte véleményt a versemről?

Évek teltek el várakozással.

Téged vártalak.

Ajándék voltál művészi énemnek,

Pokolba vittél a valódi életbe.

Boldog voltam.

Boldog voltál.

Boldogok voltunk mi, ketten együtt.

A zápor elmossa szerelmünk,

Akkor még nem sejtettük.

Mi a boldogság? Kérded.

Ő az,

aki varázsköpenyével

beteríti a világot,

mint áprilisi időt a virágok.

Hagy maga után álomszínű felhőt

mely nem tűr se záport, se esőt.

Ki sem mertük mondani,

úgy hatott, mint a kokain.

Égsz a vágytól,

hogy lásd újból,

hogy érezd,

hogy szárnyakat adjon a repüléshez.

Szíved behálózta,

behálóztam,

mégis eldobtam.

Hogy miért? Kérded.

Kéjenc.

A választ úgysem érted!