Mi a véleményetek a versemről?

Orromban szagát még érzem a krétapornak

Tenyerem még lüktet a nádpálca helyén

Agyamban vaskos könyvek léptei tipornak

Könny és vér csordul ki ceruzám hegyén

Mit akartak nem tudták belém verni mégsem

S bár térdem meg-meg rogyott néhanapján

Tudom nem voltam mindig kellően résen

Mikor a fiú rémülten mosolygott léha apján

Emlékszem az arcomra fröccsenő nyálra

Amikor kiabálták: -Miért vagy te más?

És szeretetből folyton aggódó anyámra

És arra miért fáj ha az ember mélyre ás

Mégis megéri keresgélni odabent legbelül

Hisz ott van a megoldás kulcsa mindenre

Még akkor is ha sok barát veled szemben ül

Gondolj a bordák között lüktető Istenre

Nem is lehet az más csakis gyönyörű

Gondolat mi szíved belsejéből kiszakad

És bár picikét még fáj majd a seb körűl

Ha kis időre is de a nagy gépezet megakad

A pusztaságban csak szállok a szélben

Némák ajkán halk szó vagyok csupán

Mégsem érzem magunkat veszélyben

Mikor osztoznuk a méreggel teli kupán

Erősnek tűnhet az is ki gyenge belül

Tudod nem igaz minden ősrégi mítosz

Segíteni kell pedig tudod te már egyedül

Csak rajtad áll mi jó és mi rossz

Még párszor rá kell fáznod csúnyán?

A régi köveket most kell porrá zúzd!

Hogy a fény csillogjon az aranyos gúnyán

Az ablakon a függönyt szét kell húzd

Rázza fel ébredésed a sok élőholtat

Hisz te is az voltál nem is olyan régen

A sötétségben ragyogjon fel holdad

Legyen mindenkinek útjelző az égen