Írtam egy verset, mi a véleményetek róla?
A pusztítás hírnökei
A túlvilág kapujában állok,
Már nemfognak rajtam az átkok
Hisz szivemet sötétség járja át
A kezemben tartom az élet zászlaját.
Furcsa látomások jönnek sorra
Felállok ismét, sokadszorra
Majd lándzsámat előreszegezve
A földrerogyok megsebezve.
Sötét karmai húsomba téptek
Az igazság az, amit védek
De a háború hírnöke a vésznek
Mi, emberek, undorító férgek...
Özvegyhadak siránkozva nézik
Ahogy a lángok felemésztik,
Majdan minden emberség elenyészik
A pusztitás hírnőkei megígérik...
Érdekes kép, de számomra kicsit céltalan. Mintha valami önértékelési gondokkal küszködő, emós kamasz írta volna. A kidolgozás szép, de nem látom mögötte a gondolatot.
Próbálj magadba nézni, keresd meg ennek a hangulatnak az okát, a magvát, abból építsd újra a gondolatsort, és úgy írd újra, hogy az olvasó érezze, hogy meg is ért téged, nem csak meghallgat.
Nekem tetszik.
De a 4/4-es válaszolóval is egyet értek.
Tetszenek a rímek,azok nagyon jól kijöttek,de a témája nekem is kicsit 'durva'.
De ha esetleg van más,vidámabb stílusú versed is,azt is szívesen elolvasnám!:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!