Hogyan tanuljak meg fejből rajzolni?

Talán nem azon kellene gondolkodnod, hogy "mit."

A fősulin egy tanárom bevallotta, hogy nem foglalkozik komolyan egy kép szerkesztgetésével. Néha csak elindít egy folyamatot, vagy fizikailag és gondolkodás nélkül alakít valamit a felületen, aztán majd csak kikerekedik belőle valami. (Kótai Tamás) Ez is egy módja: ha figurális vagy pl. pacákba emberarcokat láthatsz bele, vagy lelöksz egy sárga, kék pacát és megállapítod, hogy ennek milyen a hangulata, majd a hangulatot formába öntöd. Pl. Nyárias, meleg, kedves, és friss hangulata van, akkor ezek a színek megfeleltethetők egy strandnak? Igen. Téli tájnak? - IGEN. Miért? Miért ne? - Ilyesmi játékokkal könnyen rávezetheted magad egyedi és kreatív megoldásokra, gondolok itt a narancssárga téli tájra :P

Képet komponálni szerkeszteni pedig igen egyszerű, ha kezedben vannak a világ ábrázoláshoz szükséges formulái. Ezt kockológiának hívják. Egy bonyolult formát, mint tojástartó nem tudsz addig hitelesen megrajzolni térben, míg nem ismered a formai összetevőit: Gúla, Kocka, Gömb.

Ha már vannak ismert formulák pl. el tudod képzelni adott helyzetben adott tárgy pl. szék helyzetét, akkor logikád és kedélyed szabja meg, hogy élsz-e a szék ábrázolásának lehetőségével. A lehetőségek eszköztárát a kifejezés tartalmának (ha van), vagy technikájának érdemes alárendelni. Ha fájdalmat akarsz ábrázolni pl. nem feltétlen jó döntés egy szivárvány színű nyalóka, de adott tárgyak milyensége és az azokkal egy képen ábrázolt további tárgyak milyensége adja ki a mondanivalót. FONTOS, HOGY MINDIG LEGYEN EGY ÖTLETED/CÉLOD (bár a távolkelet felfogása is örök érvényű, és igaz: nem akarni, nem elvenni, nem hozzá tenni), aminek nem kell képi ötletnek lenni, csak legyen valami, amit képi formába szeretnél önteni. Az összes további építkezés, válogatás a formák, szimbólumok, technikai megoldások eszköztárából ennek a függvénye, és követője.

Bár, én nem tanítok fősulin és perpill a nem-gyakorlás miatt messze nem vagyok profi szinten, de egyet értek az előttem íróval.

Én sem szoktam görcsösen elképzelni, hogy pl. "na, most akkor egy óceán-látképet fogok vitorlásokkal megfesteni, mögötte nagy zivatarfelhőkkel, miközben az előtérben sellők játszanak"

Elkezdek valamit, egy alakot, figurát, csak úgy -- és szép lassan köré épül a világa :)

A nagy festők is csak konkrét rendelésre tudták előre, pontosan mit fognak megrajzolni, megfesteni. A művészeknek elképzelésük van a világról, annak rendjéről, a különféle jelenségekről. Az elképzelés részben adottságként jelentkezik, nagyobbrészt sok sok tanulás után alakul ki. Egy igazi művésziskolában nemcsak technikai elemeket tanítanak, hanem sok mást is, szemléletet, gondolkodásmódot. Ezek nagy beszélgetések során csiszolódnak, és nem rövid idő alatt.

Amikor egy művész megfest valamit, a tartalom másodlagos. Elsődleges az, amit ki akar fejezni vele. Életérzést, szemléletet, tulajdonságot, amit éppen fontosnak tart.

Rajzolhatsz jól. Technikailag. A valóságban azonban ehhez több év kell, ami nem a rajzolni tudást, hanem a szellemiséget csiszolja.

Kitartás,alázat, és sok sok gyakorlás. Aztán 20 év múlva visszatérhetünk rá, hogy hova kerültél.

Figyelj meg MINDENT magad körül, és rajzol sokat. Mindig.

A rajzolás az NEM egy véges dolog: megtanultam, és kész vagyok.

A rajzolás egy folyamat.Soha nincs vége - amíg élsz , addig tanulsz rajzolni.

Sok sikert!!

Az általad látott világ megannyi információt tartalmaz. Fények, színek, reflexszínek formák, textúrák, arányok, átlátszóság, rövidülés, perspektíva...

Ezt az információ mennyiséget tárolni is nehéz, nem hogy generálni. Amikor fejből rajzolsz, az agyadnak kell kikalkulálnia honnan jön a fény, mivel találkozik a térben, ennek tükrében hogyan alakulnak a színek, milyen formák vannak jelen stb.

Ne legyél magaddal ennyire szigorú. Gondolj csak bele, micsoda monstrum számítógépekkel csinálják a 3D-t a filmekben. Hónapokon, éveken át, és még így is látod, hogy nem valóság. Mindezt úgy, hogy a színész arcába ment bele a kamera, és azt elemezték, aztán mégis döglött a szeme, túl szimmetrikus az arc stb.

Ehhez képest te ott ülsz egy szál grafitceruzával, egymagadban.

Persze a memóriádat lehet edzeni. Pl. krokizni, krokizni, krokizni. Gyerekeket, rohangáló állatokat, váltakozó fényviszonyokat. Kevés az időd, így muszály gyorsan, sokat megfigyelni. Próbáld meg érteni amit rajzolsz. Hogyan épül föl. Honnan jön a fény, milyen felületet ér. Mi van a bőr alatt? Elfér az arcban a koponya? Hogy illeszkedik a szemgolyóra a bőr? Ilyesmik.

És tegyük hozzá hogy MINDENKI másol. Ebben nincs semmi szégyen, nézd meg a reneszánsz művészetet, hirtelen mindenki "megtanult rajzolni", de viszont az összes modell balkezes. Miért? Kamera obszkúra.

Az összes hiperrealista a vászonra vetített fotót festi meg.

A művészetben nem az információ 100%os átvitele a lényeg, hanem annak az értelmezése, a lényeg megragadása. a technikai tudásnál értékesebb a leleményes megoldások megkeresése-technikát lehet tanulni, kreatív problémamegoldást nehezebben.