Vitáznátok a posztmodernről alkotott új elméletemről?

Kiolvastam Fredric Jameson - Posztmodern, avagy a kései kapitalizmus társadalmi és kultúrális logikája c. könyvét és egy apróságon szerintem elsiklott.

- Példaként hoz fel műveket a posztmodern értelmezési lehetőségeire. Itt gondolok az időbeli együttállásra és kiaknázhatóság végére. Arra, hogy minden korból meríthet a posztmodern, de saját keretrendszerén nem tud kitörni, mert az modern törekvésnek számítana, ami már lecsengett stílusirányzat.

Feltevésem a következő: "Posztmodern ilyen, meg olyan szempontból lehet ez, és ez a mű" Tehát, ha posztmodern tendenciákat szeretnék követni, először egy szempontrendszert kéne felállítanom, ami elég domináns ahoz, hogy az alkotást saját stílusán belűl értékeljék: Pl. Realista, konstruktivista, kubista stb. így alternatívan értelmezik: "stílusbelileg és/vagy korszakilag eklektikus"

Ha nem szabjuk meg a szempontrendszert, ha a posztmodern mű nem tudatosan születik (vagy később lesz rá példa, hogy meg se születik) és nincs közös nevezője korábbi alkotásokkal, valamint nincs direkt elkerült hasonlóság, akkor nincs más szempont a műre vonatkozóan, mint az aktuálissága, hogy tegnap, a közelmultban készült. Bár ezt tudatni, vagy tudni is felesleges elvégre miért kéne egy tisztán posztmodern művet időhöz kötni? Miért kéne anyaghoz kötni? Az anyag múlandó és meghatározza az időbeliséget, ami csak értelmezések és kategorizálások táptalaja... Ha nincsenek szempontok, amik alapján időbelivé, anyagszerűvé kéne tennbünk egy alkotást, akkor a szerzője se, és mivel tudatosság hiányában érthetetlen, így értelmező kulcsokra és értelmezésre sincs szükség, tehát ezt a folyamatot, amit itt leírtam egy ösztönös posztmodern alkotó el is felejtheti, végig is viheti, ugyanúgy rájön, hogy ennek a dilemmázásnak "alkotásunkhoz" semmi köze, mert ez is csak egy felesleges váz, ami mondjuk a mű megalkotásához vezet, de egyuttal magyarázza is azt, amire meg, vagy nem megszületett alkotásunknak nincs szüksége (bekoszolódna a tökéletességben részesülhetetlen földi világtól). És mivel minden nemében szükségtelen, így jelenléte se szükségszerű, "ez az alkotás nem alkotás." tovább gondolva mivel nem alkotás (nincs szempont, ami alapján alkotásként definiáljuk): "ez nem ez", még tovább gondolva, mivel létezése se indokolt és valószínű "nem" és mivel nem létezőt nem lehet tagadni: " " ezen a ponton mindennemű művészet megsemmisűl, vagy véglegesen beteljesedik.