Most akkor hol kezdődik a művészet?

Hát, változnak a korok, más lesz a társadalom, és másként tekintenek a dolgokra. Ahogy az ember egyre fejlődik, nyitottabb lesz a vadabb, újabb, más, ismeretlen dolgok felé.

Hát nem tudom, pl. a zenék, amiket írtam, mind elismert volt a saját korában.

De igazából most, hogy erről dumálunk, ha jobban belegondolok, kb. minden művészt az élete vége felé, vagy a halála után jóval kezdtek elismerni. És így van ez az irodalomban is, persze nem minden téren. Így van a festőknél is. De zenében, színészetben, a szobrászoknál nem hiszem... Michelangelóról már gyerekkorában tudták, hogy nagy művész, a huszas évei elején meg már híres szobrász volt.

"De ha ez így van, miért van az, hogy sokak munkássága csak azután lett elismert, hogy meghalt?"

Ezért írtam, hogy van pillanatnyi és maradandó művészet. A képzőművészeteket vagy az irodalmat lehet később is felfedezni, de a színháznak, táncnak azonnal kell hatnia.

"pl. a zenék, amiket írtam, mind elismert volt a saját korában."

És rendkívül sokszor támadták őket. Csak egy példát említve: sok zenész a zene halálának tekintette a rock&roll alapját képező elektronikus gitárt. Kontárnak és minőségtelennek tartották.

"(ezért utálom, amikor egy irodalomkritikus azon filózik, hogy mire gondolt ennél és annál a sornál a mű létrehozása közben ez meg az a költő"

Ilyet maximum a szakmájukhoz nagyon nem értő irodalomkritikus mondhat. Az irodalomelmélet ennél jóval összetettebb és alaposabb.

Ja, az Bob Dylan volt. Igen, olvastam, hogy fujjolták, amiért elektromos gitárra váltott. Ennek ellenére is sokan imádták.

Lehet benne valami, de gondolom nem volt véletlen az sem, hogy millió és millió lemezt eladtak, és a bandák kiadói rajtuk gazdagodtak meg...

Szóval írj bármit, szerintem inkább bírta őket az akkori kor, mint degradálta.

"Kicsit kifejtenéd, hogy miért összetettebb? "

Bocsi hol írtam ezt, mert én nem látom. Szívesen válaszolók erre csak nem értem pontosan melyik állításomat érted ez alatt.