Zenetudományi szempontból milyen értéket képvisel a mai könnyűzene?

"Zenetudományi szempontból" szerintem nem szokás és nem is lehet cél értékítéleteket mondani, ez szubjektív.

Én eljárok komolyzenei hangversenyekre rendszeresen, de rendszeresen hallgatok elektronikus zenét is, rockot meg főleg. Kizártnak tartom, hogy az említett irányzatok értéktelenek legyenek. Bizonyos konkrét esetek szubjektíve igen, de objektíve egész irányzat nem.

Értékítéletet talán az idő mond, hogy meddig marad fönn egy-egy mű, azért vannak 20 évesnél idősebb house zenék és pop slágerek, amiket ma is kellemes meghallgatni.

Pl. a Deep Purple munkássága sztem mindenképpen említésre méltó és sokáig fenn fog maradni.

Mindazonáltal rengeteg a számomra gagyi, fantáziátlan, primitív és bántóan együgyü zene, de ez csak szubjektív és nem kell azt hinni, hogy Mozart idején nem volt gagyi zene... csak nem maradt fenn...

"Bach, Beethoven életműve egyetemes értéken képvisel"

Ok, de akkor zenetudományilag be kellene kalibrálni műveket?

Beethoven: Eroica, 10-est ér a 10 fokozatú skálán mondjuk. Ki mondja meg, hogy

Sztravinszkíj tavaszi áldozata mennyit ér? 9? 7? 10?

És akkor Holsttól a bolygók 6, 10, 5?

Sosztakovics 10-es szimfóniája?

Deep Purple: Smoke on the water?

Dave Brubeck: Take Five?

Lehet a "zenetudománynak" célja ezeket pontosan besorolni tudni? Nem hiszem.

főként azért könnyűzene a neve, mert olyan értelemben nem sok súlya van, hogy értéket képviseljen, a lényeg, hogy lehessen rá bulizni (már aki szeret rá bulizni)

persze én Bartókra is tudok bulizni... itt, legbelül...

Nem értek egyet, hogy a könnyűzene az a szórakoztató zene kategóriával azonos lenne. Annak idején is a ma komolyzenének nezevett darabok jó része szórakoztató céllal születtek, sok tréfás, könnyed részlettel, néha egészen komolytalan módon (mármint zeneileg), amit persze me már csak a hozzáértők vesznek észre. És voltak komolyabb témájú művek, amik nem a vidámságról szóltak, sőt.

Ez ugyanígy van a könnyűzenével. Vannak vidám számok, és vannak komolyabbak, akár ugyanazon szerzőtől is. Vannak tánchoz valók (mint pl. Paula Abdul pörgősebb számai, vagy a 70-es évek diszkói, stb.), és vannak komolyabbak (pl. a Dire Straits - Local Hero című száma, vagy a Queen-től a Who Wants To Live...)

A "komoly-" és "könnyűzene" között az a fő különbség, hogy a zene a társadalom, az emberek változását követte. Ahogy egyre kevesebb lett a társadalmi kötöttség, a tabu, úgy jelentek meg egyre jobban az új hangzások és stílusok. Ahogy írták, tényleg egyszerűsödött zeneelméletileg is a zene, de ez volt az új igény, hogy mindenkihez egyformán eljusson. (A klasszikus zenét a maga idejében sem szerette/értette mindenki, a pórnép nem igazán hallgatta.)

Szóval a könnyűzene nem más, mint a társadalmi változások velejárója, és épp annyi az értéke, mint annak idején (és ma is) a klasszikus zenének.

(Az más kérdés, hogy akkor is volt gagyi zene, és volt szuper jó. Ma is van irtó gagyi primitív zene, és van sok gyöngyszem is.)

"Ha én írnám a zenei lexikonokat és zenetörténelem könyveket, akkor azt mondanám, hogy a "modern" zene két irányba ágazott. Könnyű és klasszikus."

-Csakhogy nem Te írod szerintem. És ez lehet nem is véletlen. Már bocs. :D

"A Jazz zenét a mai napig még a komolyzene valamilyen részeként tartják számon, hisz a Zeneakadémián is oktatnak jazz zenét."

-Ez nem biztos, hogy alátámasztja az állítás első felét.

"Míg egy Mozart, Stravinsky, Händel mű 20-30 évig népszerű volt (és a mai napig játsszák), addig dévid gettó 2007-es slágereire már a kutya sem kíváncsi :)."

-Na, a David Guettára jó néhányan kiváncsiak a mai napig és lehet, hogy évtizedek múlva is lesz közönsége. De könnyű olyan könnyűzenei alkotásokat mondani, amik akár fél évszázadosak és ma is népszerűek. Míg biztos vagyok, hogy lehet olyan komolyzenei alkotásokat mondani, amik népszerűsége 10-20 év elteltével közel zéró. :)

Szóval az időtállóság sem egyértelműen mozog együtt a komoly/könnyű felosztással.

A JÓ zene az valóban időtálló, de jó néhány könnyűzenei alkotás is állja egyelőre az idő próbáját.