Ha nem ért egy festményt a néző, akkor az az ő hibája?

Kedves Kerdezo!

Szigoru ertelemben nincs.

Udv R.

Kedves Kerdezo,

latom, a tegnap 16:04-kor tortent beirasom elriasztotta a hozzaszolokat. Kar. Nos, ugy tartom, h a festovel szemben nem lehet elvarasod, de ezert neki sem lehet Veled szemben, es ugy altalaban a kritikaval szemben sem. Az alkotas szbadsaga 100%-os, cserebe az ertelmezes szabadsaga is 100%-os.

Ezt arra alapozom, h nemely kiallitasomon a nezok teljesen mas dolgokat vettek eszre a kepeimen, mint amit en oda igyekeztem festeni, de olyasmiket lattak meg a kepeimen, amit nem tudtam cafolni, csak neztem, h tenyleg, nini! Milyen igaza van! Szoval ezert is szeretek kiallitani, mert a nezok megmondjak nekem, mit is festettem. Csupa olyasmit, amit eddig en nem lattam/tudtam/szandekoltam.

Udv R.

Kedves kérdező, te túlegyszerűsítesz egy jelenséget, és nem tűnik fel, hogy felcseréled az okot és okozatot.

A művész - festő vagy más - az átlagnál érzékenyebb lélek (valamilyen értelemben), és látja valahogy a körülötte lévő világot. Közvetít abból valamit a saját látásmódja szerint. Amit a közönség a saját ízlése, ismeretei alapján értelmez. Néha félre. De alapjában a művész mégiscsak rádöbbent valamire, amit addig nem vettél észre. Így több leszel. ÉS valóban, ahogy R. írja, ez egyben kölcsönhatás is, éppen ezért szoktak művész-közönség találkozókat szervezni. Vagy kiállításokat.

Még annyit. Nincs olyan közlés, amit mindenki egyformán ért. Előadók elsőrendű szempontja, hogy végiggondolják, milyen lesz a célközönség, és aszerint fogalmaznak. Ha más lenne a közönség, ugyanazt másképp fogalmaznák. Mert a hallottakat/látottakat mindenki a saját szemüvegén át nézi és értelmezi. Sokféleképpen. Ha nem így lenne, az egy torz világ lenne.