Ha írok egy regényt, azt nem úgy kell lehivatkozni, mint a szakdogát, ugye?

Nos, én csak azt tudom ismételni, amit már írtam. Sok múlik azon, hogy a lemásolt dolog mennyire egyedi. Ha az ötlet az, hiába másolod. A te rajzod, de nem a te ötleted.

Nem lesz mindig mindenből per. Kiadói szakmában dolgozom, s magam is szoktam lenyúlni dolgokat. Többé-kevésbé ez minden országban jelen van, s nem is mindig csak a csóró kiadóknál. A nagy példányszámban megjelenő újságok, könyvek esetében jellemzően megveszik a jogokat.

Fotók esetében lehet képügynökségtől vásárolni. Léteznek Royalty Free képek. Ezek ára egységes. Másik tarifaféle meg függ a megjelenés módjától, darabszámától, méretétől.

Egy adott kép közlési joga megkapható mondjuk $10-os áron, de $500-ért is.

És voltak, lesznek olyan perek is, ahol az "elkövető" mit sem tudott róla, hogy baj lesz, tisztázta is magát, de hosszú út volt addig.

Fiktív példa: Pesten a Gellért-hegyet jellemzően a Duna felől, dél-nyugati irányban fotózzák általában. Na te is készítesz egy ilyent, s szerencsétlen véletleneknek köszönhetően kísértetiesen hasonlít egy fotóalbumban lévőhöz. Alig lehet különbséget tenni.

Annak szerzője perel, s ha tényleg nagy a hasonlóság, te kényszerűlhetsz védekezésre.