Írtam egy verset, nektek hogy tetszik? 12/L
Hogy nekem mit jelent a boldogság? Hogy én mitől vagyok önfeledt?
Hogy mi az ami miatt a monoton napok szürke ködje megreped?
Csak az hogy írhatok, hogy tintával vethetem szívem egy darab lapra,
Hogy tollamból folyik a gondolat, majd megállapodik szavakba.
Csak úgy táncol a papíron megállás nélkül, s feketével mesét fest,
Ilyenkor megáll az idő, eltűnik minden, felmelekszik az egész test.
Álmom hogy alkossak, a világot rímekbe szőve,
Gondolatban magas hegyen sétálok, majd letelepszem egy kőre.
Le egy kőre, nem szólok semmit, csak bámulok előre,
Majd szemem becsukom és csendben rábízom magam a szellőre,
Így látom egyszerre a jövőt, és a múltat,
Egy szebb jelent, nem ennyire bonyolultat.
Csak egy percre minden rosszat elfeledni,
Élni a szabadságot, nem csak reménytelenül keresni,
Csak egy percre megszünni, elengedni minden határt vagy gátat,
Egy percig érezni az életet, minden növényt, s a fákat,
Alkotni csak, hogy boldog legyen ki eddig szenvedett,
Álmom hogy pár sorommal megmosolyogtassak ezreket.
Ahhoz képest, hogy rendkívül kezdetleges, egész jó lett. Most nem sorolom fel, hogy mik a hibák, min kellene változatni, lévén nem is ez volt a kérdés, javaslom, folytasd az írást, tanulj verset írni, és idővel igazi költemények születnek majd.
Jó lett.
Tudsz küldeni aktív verses oldalakat? Kerestem, de csak a poet.hu-t találtam, azt azért nem szeretem annyira mert sok idő mire kikerül egy vers.
Köszönöm! :)
Felsorolnád most mégis a hibákat? Fejlődni szeretnék, és ezzel sokat tudnál segíteni.
Köszönöm!:)) :D
Szívesen, remélem, hasznát is veszed.
Az első, ami olvasás nélkül is szembetűnő, hogy túl hosszúak a sorok. Nagyon hosszúak. Próbálj meg tömörebben fogalmazni, mert nem egy elbeszélő költeményről van szó. A versnek legyen egy kis sejtelmessége is.
Utána, ami a legtöbb kezdő versíró (ami régen az enyém is volt) hibája az a ragrímek. Nem kell feltétlen tiszta asszonáncnak lennie, ám semmiképpen se használj ragrímeket (pl.: keresni-elfeledni, gátat-fákat stb.)
Bár sokan mondják, hogy a vers nem a rímtől lesz vers, szerintem ez ma már nem állja meg a helyét, főleg nem a magyar nyelvben. A rímek adnak/adhatnak egy egyfajta zeneiséget, egy könnyedséget az egésznek, ami egy burok lesz, és csak benne rejtőzik majd az igazi tartalom - lásd sejtelmesség.
Mivel egy költemény legfőképp a ritmustól számít valódi költeménynek, így arra kell a leginkább odafigyelni. Persze a legnagyobb költőknek is itt-ott néha megakad egy-egy sora, azonban ők tudatosan törekednek a ritmusra. Írhatsz időmértékesben is és ütemhangsúlyosban is, a lényeg, hogy ne egy rímelő prózát kapjunk.
Ha az előbb felsoroltak kellőképpen begyakoroltattak, figyelj a kifejezésedre is. Ne használj feltétlen köznapi szavakat (kivéve, ha ez a célod), hanem ügyelj arra, hogy legyen inkább szépirodalmi (ne feltétlen ódon).
Ha mindez megvan, végül jönnek a költői képek. Ezektől szárnyal majd a líra s lesz igazán irodalmi értéke.
Mivel a fentebb írtak erősen hiányoznak e versből, ezért javaslom, hogy olvasgass utána, figyelj oda irodalomórán és lapozz fel néhány elismertebb költőtől származó kötetet.
Sok sikert a továbbiakban!
Kedves Versiro!
Koszi. Folytasd.
Udv R.
#5. válaszoló, mindig ezzel van a baj, hogy valahogy nem figyelek oda a szótagszámokra, a ritmusra. Ezentúl nézni fogom, köszönöm.
A ragrímeket észrevettem, és nagyon figyelek mindig hogy ne kerüljön bele, de itt azért mertem benne hagyni, mert (szerintem) nem zavaró. Utánanéztem verselési formáknak, és így utólag visszaolvasva a "költeményem" tényleg olyan mint egy rímelő próza. Köszönöm szépen, oda fogok ezekre figyelni. :)
Köszönök minden hasznos, és nem hasznos választ is, és várok még véleményeket, tanácsokat! :D
Ugyes vagy! Szep vers. :)
Ezt probald ki : [link]
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!