Ez egy részlet, egy készülő műből. A véleményetekre lennék kíváncsi. Szerintetek milyen?

Kint irtózatos hóvihar kerekedett orkán erejű széllel párosulva. Évtizedek óta nem volt ilyen kemény tél Magyarországon. A havazás intenzitása elviselhetetlen volt. Bőrrel érintkezve olyan érzést keltett, mint ha apró kis homokszemcsék bújtak volna az emberek bőre alá. A fák ágai teljesen eljegesedtek az ónos eső miatt. Hatalmas ágak és nagyon öreg fák a jég martalékává váltak. A Szederjes családnak volt miért aggódnia ezekben a nehéz időkben. Pénzük nem volt, munkát nem igazán kaptak a környéken, pedig nagy szükségük lett volna rá. Főleg így, hogy közeledett a kis jövevény. Közelebb volt a születés pillanata, mint azt gondolták.1890. február 11-én egy nagyon hideg reggelen bekövetkezett az, amitől a tél beállta óta féltek. Annánál jelentkeztek az első fájdalmak, amit semmi mással nem lehetett összetéveszteni. Testalkata a terhessége alatt teljesen megváltozott. Előtte karcsú, sovány, szép formás alakja mostanra átalakult. Eredeti testtömegének majdnem dupláját magára szedte. Ezt ő persze egy cseppet sem bánta. Mikor teljesen egyedül tartózkodott a házban énekelve és szép szavakkal szólt még a méhében tartózkodó gyermekéhez, akit már most is a világon mindennél jobban szeretett. Anna fájdalmai szinte az elviselhetetlenség határát súrolták. Az erős havazás és az erős szél miatt a bábának nem tudtak szólni, mivel a hozzá vezető utat a hó teljesen járhatatlanná tette. Anna teljesen a férjére volt utalva. István nem igazán tudta, hogy ilyen helyzetben mit kell tenni. Csak az alap dolgokkal volt tisztában, amiket az idő múlásával megjegyzett magának. Gyorsan odakészített az ágy mellé az ilyenkor nélkülözhetetlen eszközöket.