Hogyan lehet Magyarországon érvényesülni a fényképész szakmában? (képeim)

Köszönöm a válszokat, legfőképp az őszinteséget, mert csak ezáltal építhetek, vagy rombolhatok...

Még nem szándékozok abbahagyni a próbálkozást, gyakorlást.

Nem én vagyok a képeim elbírálója, de úgy látszik kikérem szókimondóbb meglátásait is.

elkezdek olvasgatni könyveket, technikákról, szinek, térképzés és hasonlókról, de stílust nem szeretnék változtatni. Egyrészről, mert nem tudok más lenni csak ami Én vagyok, másrészről meg mert alkalmazkodó tipus vagyok, ha a kikötések megkövetelnék...

Nem vagyok cseppet sem álomvilágban, néha azt gondolom, hogy hagynom kellene az egészet mert az emberek nem eszik meg amit készítek, másik pillanatban meg azt, hogy ha feladom akkor vele együtt mindent feladnék...(célok, vágyak, álmok)

Az emberek többsége a nehézségekben feladja, s választ magának valami könnyebb szakmát ,vagy amit még megtud csinálni, ezért van a rengeteg feszültség , hideg ábrázatok, agresszív megközelítéesek, s ami a legrosszabb az irigy rosszakarás, mert ha nekik nem sikerült akkor másnak se sikerüljön az élet.

Az élet nem egy kindertojás, hogy összerakjuk aztán azzal el van intézve. Jönnek nehéz de egyben személyiségépítő idők amik eldöntenek mindent hogy melyik irányba lendül az inga.

Az élet kegyetlen és csak akkor foghatjuk kezünkbe a gyeplőt , ha mi is kegyetlenek , kíméletlenek és kitartóak leszünk.

Lehet , hogy a képeim átlagosak, semmitmondóak, amatőrök, de mindent megteszek, hogy beálljon a rend mind bennem s mind a képeimben, identitásomban, mert csak ez által létezhetek.

Mégegyszer köszönöm a válaszokat! Békés karácsonyt és kellemes ünnepeket kívánok!